Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

törné meg. Ugyanakkor nem hagy ki olyan fontos láncszemet sem, amely az adott időszakban még zavaró hézagot idézne elő. c) A példákat párosával válogattuk össze. Minden párban az első a korábban tanult ismereteknek és az újabbaknak a kapcsolatát demonstrálja; a másik az újabb (az előző órán feldolgozott) anyag összefüggései után kutat, még mielőtt annak részletes beszámolása következnék. Mind a két tendencia indokolt lehet. Kérdés az, hogy éppen akkor használja-e a nevelő az egyiket, vagy a másikat, amikor éppen ez vagy az indokolt. d) A közölt kérdéssorok, bár átfogásra és rendezésre késztetnek, ha ugyanabban a mechanikus egymásutánban ismétlődnek óráról órára, előidézhetik azt a veszélyt, hogy ,,a válaszok a tudásnak csak a felszíni rétegét mutatják, amelyek már elő vannak készítve a kiadásra a gondolat laboratóriumából" [8]. Az oktatás folyamatában azonban éppen a kérdésrendszernek az integráció irányában való módosításával el lehet érni azt, hogy „az óra eleji munkát a tanult anyag alaposabb, pontosabb és teljesebb elsajátításának szolgálatába állítsuk" [9]. A tanítási órák zöme természetesen ilyen követelménynek pillanatnyilag még messze nem tesz eleget. A legtöbb ebbéli tanári munkában is sok a „selejtes improvizáció". Gyakran lehetünk tanúi a kérdések javítgatásának, fölösleges visszakanyarodásoknak, zavaró kitéréseknek, helytelen megfogalmazásoknak stb. Mivel azonban a gyakorlat előszeretettel használja az óra eleji osztályfoglalkoztatást, az elmélet megvilágíthatja annak általánosabban előforduló hibáit. Együtt pedig kidolgozhatnák tantárgyanként és témánként is azokat az „algoritmus-szerű" gondolatsorokat, amelyeket a legmegfelelőbb módosításokkal igen előnyösen fel lehetne használni mind a hatékony megszilárdítás, mind pedig a szaktárgyi gondolkodás színvonalának emelése érdekében. 2. Az óra eleji munka másik, hagyományosan is gyakori formája az egyéni feleltetés. A vele kapcsolatos vélemények igen széles skáláját ismerjük. A legtöbb kritikai megjegyzés abban summázható, hogy egyikmásik nevelő kezében az egyéni feleltetés igen kifogásolható formát ölt. Az ezzel kapcsolatos vélemények szerteágazó variánsaival nem szükséges foglalkoznunk. Az összefoglaló célzatú könyvek és tanulmányok erről jól tájékoztathatnak bennünket [10], Számunkra hasznosabbnak látszik a mai és hazai gyakorlatban ismétlődő eljárások olyan jelenségeivel foglalkoznunk, amelyeknek elemzése sokkal tanulságosabb lehet. a) Többször találkozunk azzal a gyakorlattal, hogy a nevelő mielőtt felszólítaná az egyéni felelőt, közlés vagy beszélgetés keretében tisztázza és rögzíti, hogy miről kell majd először, másodszor stb. beszámolni. Előfordul az is, hogy a tanár további vagy előzetes közlés5* 67