Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

ismerkedve ott Erdély legnagyobb ásványgyűjteményével, azt rövidesen a Lyceum számára meg szereztette [75]. Később egyszer megemlíti, hogy „Erdély mineralógiája és hidrológiája" címen egy művet készít. Nem tudunk arról, hogy ez, az összeállítás elkészült volna [76]. A zalatnai ásványgyűjteményt Reichensteini Müller Ferenc saját állítása szerint 30 évi munkával állította össze. Elsősorban Erdély legérdekesebb kőzetei, ásványai, kövületei szerepeltek a gyűjteményben, de összehasonlításul távoli országokból „Európa csaknem minden tartományából" származó ásványokat is vásárolt, sőt Ázsiából származó példányok is voltak. Az anyagot a gyűjtő rendszerezte és gondosan leírta, hat kötetet töltött meg a leírás. A gyűjteményt Moger javaslatára az állam 5000 forintért vette meg úgy, hogy ezt a hatalmas összeget négy éven keresztül részletekben utalták ki az eladónak. Müller megjegyezte ugyan, hogy a gyűjteményt bécsi szakember, Henne Ferenc kanonok 6000 forintra becsülte, s hogy Bécsben lettek volna olyanok, akik látva a katalógust, ezt az összeget szívesen megadták volna, azonban „hogy a gyűjtemény a köz hasznára legyen szentelve", inkább szűkebb hazájának adta el a felajánlott vételárért, kikötve azonban, hogy az ásványok rendszerezetten, feliratokkal ellátva minden érdeklődőnek hozzáférhető módon legyenek kiállítva [77]. Nagy nehézséget jelentett a nagy értéket jelentő ásványtárnak Zalatnáról Kolozsvárra való szállítása is. Ezt már teljes egészében Moger irányította, ládákat készíttetett, s szekereken szállíttatta a Lyeeumba a gyűjteményt. Egy év múlva, 1800 nyarán már arról tehetett jelentést, hogy az ásványgyűjtemény a legjobb módon ki van állítva [78]. Ez a gyűjtemény talán ma is megvan, az akadémia megszűnése után átvette a piarista gimnázium, ma pedig valószínűleg az annak helyén levő középiskola ásványtárának részét képezi. A szertár egy eltorlaszolt helyén évszázados, porlepte, nagyon szép ásványgyűjtemény van régi címkékkel (kb. 50—60 fiók). Bizonyára ez lehet a régi Müller-féle gyűjtemény, bár az ásványok nevén és felírásán kívül semmi más feljegyzés nincs. A katalógusok sem kerültek elő. (Treiber János professzor szíves közlése.) Még a hazai ásványtan története sem említi ezt a maga korában a Kárpát-medencében egyedülálló gyűjteményt [79], Ez a gyűjtemény valóban hasznosan szolgálhatta a bányászati-kohászati iskola célját. Moger azonban nem ezt látta a fő céljának, dicséretes buzgósággal azon igyekezett, hogy olyan múzeumot állítson össze, amely Erdélynek nemcsak élettelen, hanem élő világát is bemutassa. Elsősorban egy állatgyűjtemény összeállítását javasolta. Még arra is vállalkozott, hogy az állatokat maga tömi ki, ha alkalmat kap arra, hogy ennek mesterségét egy bécsi út során megtanulja [80]. Ez bizony a „kémiai-metallurgiai iskola" feladataitól meglehetősen távol állott, mégis kiutaltak számára 150 forintot, hogy Bécsben a természetrajz oktatásának elmélyítése érdekében tapasztalatokat szerezzen, s egyben, szinte mellékesen a kémiai laboratórium számára szükséges vásárlásokat megejtse [81]. Az oktatásban is elsősorban a természetrajz előadásait tartotta különösen fontosnak. Mitterpacher Lajos pesti professzor könyvei alapján tar314-