Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Elsőnek Barra István orvosdoktor, a neves Barra-orvoscsalád egyik tagja jelentkezett, arra az 1793-as döntésre hivatkozott, hogy a kémiaikohászati tudományokat előadó professzornak egyben orvos doktornak is kell lennie. Barra úgy érezte, hogy lehet és kell úgy folytatni Etienne működését, ahogyan az abbahagyta. Abban is az elhunyt követője kívánt lenni, hogy a Lavoisier-féle nézetek képviselője akart lenni [39]. Ugyancsak egy személyben vállalta volna Etienne hagyatékát Nyulas Ferenc is, aki akkor már nem volt ismeretlen ember a hatóságok előtt, hiszen a szamosújvári rabok között végzett gyógyító munkája, valamint az erdélyi járványok leküzdésére irányuló működése nevet szerzett számára. Érdekes, hogy nem szól arról, hogy akkor már a radnai vizek rendszeres elemzésével foglalkozott, pedig 1800-ban megjelent nevezetes könyvében azt írta, hogy 10 éven keresztül végezte a vizsgálatait. Talán szerénysége tiltotta, hogy be nem fejezett munkájáról beszámoljon, ehelyett csak arra hivatkozott, hogy a „magasabb kémiai ismeretek megszerzése végett a híres kémiatanárnak, Winterlnek előadásait is hallgatta Pesten egy egész éven át", de más területen már igen figyelemreméltó eredményeket ért el, minthogy „a borbélyok vigasztalására és a magyar nyelvművelés hasznára a természetrajznak majdnem egész botanikai részét magyar nyelvre átültette" [40]. Ez a kézirat, sajnos, elveszett. Orvos volt egy harmadik jelentkező, Gergelyffi András is, aki Nyulas Ferenccel egy városban működött, Szamosújvár főorvosa volt. Kérvényében csak arra hivatkozhatott, hogy ezeket a tárgyakat az egyetemen tanulta, s hogv II. József ösztöndíjával doktori oklevél elnyerése után további egy évig folytatott egyetemi tanulmányokat. Fontosnak tartotta annak hangsúlyozását is, hogy ennek a hazának a fia és hogy székely nemzetiségű, aki az Erdélyben szükséges nyelveket, a magyart, latint és németet jól tudja, románul is ért. Arról nem szólt, hogy a kémia iránt különösebb vonzalmat érzett volna [41]. Egyáltalában nem valószínűtlen, hogy a jól képzett erdélyi orvos e pályázat nyomán fordult az addigiaknál sokkal nagyobb érdeklődéssel e tárgy felé, s így készítette el 1804-ben a homoródi vizek analízisét. A kéziratban maradt vegyelemzésék bizonyítják, hogy nem került volna rossz kezekbe a kémia oktatása, ha ő kapta volna meg a tanszéket [42]. A Gubernium kérésére azt is megtervezte, mi kellene egy jól felszerelt vízanalitikai laboratóriumba. 99 forint 52 krajcár kellett volna felszerelésre és 20 forint reagensekre [43]. Annyira jók voltak Gergelyffi vízanalitikai munkái, hogy később azoknak németre fordítását és nyomtatásban való kiadását is tervezték [44]. Gergelyffinek köszönhetjük az első magyar nyelvű technológia megírását is, ez szerencsére Pozsonyban 1809-ben meg is jelent [45]. Hibái ellenére úttörő munka volt ez. A kolozsvári kémiai iskola Nyulas vagy Gergelyffi kinevezésével igen sokat nyert volna, nagyon kár, hogy nem reájuk esett később a választás. Jó kémikusok és jó orvosok voltak egy személyben. Velük ellentétben Intze Mihály kolozsvári orvos Etienne munkakörének megosztása mellett állott ki, s azon a véleményen volt, hogy a kinevezendő kémiaprofesszortól nem kell azt megkívánni, hogy egyben orvosdoktor is legyen. Azt javasolta, hogy Etienne egykori fizetéséből válasszák310-