Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Mindössze négy évi működésével a kémiai-metallurgiai iskola megtervezése, az adott szűkös körülmények között történhető megvalósítása, az előadási anyag nyomdakész összeállítása nehéz munkájával Etienne maradandó nevet hagyott hátra a hazai kémia terén. Amikor 1797. április 20-án meghalt, meg is szakadt a tanszék, illetve az ún. kémiai-metallurgiai iskola gyorsan felfelé ívelő pályája. Az eddigi tudománytörténészek, mint Maizner és Bisztray is úgy tudták, hogy a kémiai tanszék 1838-ig szünetelt, Maria Macarovici-nak az erdélyi kémiai oktatás és kutatás fejlődéséről szóló kéziratos monográfiája is ezt az adatot vette át. A valóságban azonban nem volt megszakítás, ha nem is voltak az utódok a tanszékalapítóhoz hozzámérhető nagyságúak. Etienne halálakor azonnal felmerült az a gondolat, hogy azt a munkakört, amelyet eddig Etienne egymaga töltött be, nem volna-e tanácsos kettéosztani, úgy, hogy az egyik professzor tanítsa a kémiát, ásványtant és kohászatot, ugyanakkor viszont a másik az élettan és kórtan oktatását végezné [38]. Még el sem dőlt a kérdés, máris többen jelentkeztek, részben azért, hogy az Etienne egész munkakörének, vagy annak egy részének ellátását vállalnák, vagy pedig azért, hogy véleményükkel a kibontakozást elősegítsék. Az akkori Erdély és Magyarország természettudományára igen jellemző a jelentkezők személye, többen közülük a magyar orvostörténelem ismert alakja, a kémiához való viszonyuk azonban új oldalról mutatja be őket. Sajnos, nincsenek meg az eredeti, mellékletekkel felszerelt kérvények a számunkra hozzáférhető guberniumi levéltárban, csak azok előadói ívei. A felderített guberniumi és udvari számok alapján talán a bécsi levéltárban lehetne az eredeti leveleket megtalálni. Az 1797-es pályázat 3. ábra Nyulas Ferenc aláírása 309-