Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Az új professzor a tananyag teljes feldolgozására és kiadására is vállalkozott. A könyvnek csak első része jelent meg, ebben azonban éppen fordított a sorrend, ahogy az logikusabb is. A könyvnek azonban csak első részét sikerült kinyomattatni, nyilván az anyagiak akadályozták meg a további ívek kinyomatását. 1795. március 20-án a szerző arra kért engedélyt, hogy az uralkodónak ajánlhassa ,,a kohászati kémiáról írt könyvét, amely részben már nyomtatva ki van adva, részben még nyomtatás alatt van" [35]. Ha meg is kapta Etienne ehhez az engedélyt, pénzt nem kapott, így maradt ez a fontos munka félben, ezért hiányzik a címlap és az ajánlás is. A könyv címe is csak a Széchényi Könyvtárban őrzött példányra kézzel ráírt szövegből állapítható meg. Bologa és Morariu is foglalkozott e könyv érdekes befejezetlenségével, azonban annak okát nekik nem sikerült kideríteniök. Etienne könyve a magyarországi kémia történetében igen jelentős, ez az első, e területen megjelent kémiai tankönyv, amelyik azért is igen érdekes, mert önálló munka (nem fordítás-átdolgozás, mint néhány későbbi), s mert ez még határozottabb kiállást jelentett az új kémiai eszmék mellett, mint ahogyan az Etienne előbb idézett kéziratos előterjesztéséből kiderül. Valószínűleg a könyv címében is lett volna utalás erre. Az a kézzel írott lap, amelyet Bologa a kolozsvári egykori piarista könyvtárban talált, talán címlap tervezete, ebben azt írja Etienne, hogy a könyv „Lavoisier rendszeréhez van alkalmazva". A könyv megjelent részlete csak a kémia alapjainak tárgyalását adta, így a tulajdonképpeni „kohászati kémia" hiányzik. Érdekes lenne pedig tudnunk, hogy Etienne mint orvos, előadásai során mennyit ölelt fel a kohászat elvi és gyakorlati kérdéseiből. A megjelent könyvrészletből arra lehet következtetni, hogy a hangsúly a biztos kémiai alapozáson volt, s hogy a kohászati kérdések ismertetését inkább a nyári gyakorlatokra kívánta átterelni. Etienne tehát a kémiai metallurgiai tanszéken elsősorban, s szinte kizárólag kémiaprofesszor volt. Tény az, hogy zalatnai bányaorvos korában a bányászattal, kohászattal elég szoros kapcsolatba került, értékes ásványgyűjteményt is összeállított magának. Tény azonban az is, hogy kolozsvári professzorsága alatt nem volt lehetősége, hogy önképzéssel ebben a tárgykörben tudását elmélyíthesse, minthogy — mint a Lyceum egyetlen orvosdoktorának — neki kellett ellátnia a be nem töltött életés kórtani tanszék előadásait, s amellett orvosi' gyakorlatot is folytatott, amennyiben a kolozsvári nemes ifjak konviktusának háziorvosa is volt [36]. Tévesen értelmezte azonban ezt több orvostörténész. Etienne a filozófiai stúdiumokhoz tartozó kémia és ásványtan professzora volt, és csak emellett, ma úgy mondanánk, másodállásban volt a sebészek oktatója. Nincs arra adat, hogy a sebészek is hallgattak volna kémiát, s még kevésbé — ahogyan Bisztray hiszi — ásványtant. Valószínűleg Etienne előadásait, könyvéhez hasonlóan latinul tartotta, de abból a körülményből, hogy halála után kiírt pályázatban a nyelvtudást fontos követelményként említették, arra következtethetünk, hogy magyarázat közben a latin mellett más, a hallgatók által jobban érthető nyelvet is alkalmazott. Nyilván jól tudott németül, de talán magyarul is, hiszen felesége is magyar volt, Dévai Erzsébet [37]. 308-