Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Feltétlenül meg kell említenünk Köleséri Sámuel orvos és polihisztor ilyen irányú működését. Most 250 éve, hogy Nagyszebenben kiadta híres munkáját, az Auraria Romano-Dacica-t, amely az erdélyi aranyművelés tudományos értékű leírását, s egyben a legjobb módszerek javaslatát is tartalmazta. Köleséri műve egyben egyik legelső kémiai könyvünk is, különösen az arany keletkezéséről és sajátságairól szóló V. fejezetben találunk sok kémiát, természetesten kora jatrokémiai irányzatát tükrözve [2]. Kölesérinek követője azonban nagyon hosszú ideig nem volt, s a kohászat és a kémia kapcsolata Erdélyben még azután is sokáig nem valósult meg a Köleséri által óhajtott mértékben. Csaknem egy fél évszázad múlva találjuk a következő kezdeményezést, amely már tudományos alapon kívánta a kohászatot szervezetten kiépíteni, s főleg pedig megfelelő szakemberek kiképzésével megerősíteni. A kohászati iskola első tervei Nehéz volna megállapítani, mi késztette 1762-ben a kolozsvári jezsuita kollégium tanárait annak a javaslatnak megtételére, hogy a sokszor egyetemnek is nevezett intézményt egy olyan professzor beállításával erősítsék meg, aki a kohászat elméleti alapjait előadná a leendő bányatisztek számára, méghozzá azok anyanyelvén. Tény az, hogy hasonló kérdésekkel a jezsuiták közül többen foglalkoztak. 1748-ban Nagyszombatiban Schmitth Miklós a kohászatról latin nyelvű könyvet is adott ki — verses alakban. Ezt a könyvet inkább tarthatjuk egy ráérő, olvasott jezsuita szórakozásának, mintsem számattevő kémiai technológiai munkának [3]. Voltak azonban nála jobb szakértők is rendtársai közül. Fridvalszky János éppen Erdély ásványtanára és kohászatára vonatkozó műveivel tette nevét emlékezetessé [4], Az erdélyi kohászati iskola terveinek megteremtésében azonban neki nem lehetett szerepe, minthogy csak 1764-ben került át Erdélybe. A jezsuitáknak ez irányú eredeti felterjesztését esetleg a bécsi udvari irattárban lehetne megtalálni. Az Erdélyi Gubernium iratai között már csak az az irat szerepel, amelyben Mária Terézia magáévá téve a gondolatot, utasítja a Guberniumot, hogy kíséreljék meg az elgondolást megvalósítani [5]. A részletek tisztázása során kikérték az erdélyi nagyfejedelemség jezsuita tartományfőnöke, a szebeni Gallob Antal páter véleményét. Ö ugyancsak támogatta a javaslatot, s a kinevezendő professzor működési helyéül Kolozsvárt ajánlotta elsősoriban azért, mert ott tágas előadóterem áll rendelkezésre a „matematikai kollégiumok és gyakorlatok" számára. (Valószínűleg a matematika alatt — elég szokatlan szóhasználattal — a természettudományokat értette általánosságban, minthogy a későbbiekben is arról szól, hogy a kolozsvári akadémia fel van szerelve „matematikai eszközökkel és könyvekkel".) Kolozsvár mellett szólt, a tartományfőnök szerint az is, hogy ott a másvallásúaknak is vannak kollégiumai — nyilván a református és az unitárius kollégiumokra célzott —, s így azok diákjai is hallgathatnák az új professzor előadását. Végül azt is felhozta, hogy Kolozsvártól nem messze vannak bányaihelyek, ahol üzemlátogatásokat és bányá296-