Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

szati, kohászati gyakorlatokat lehetne lebonyolítani. Ügy gondolta, hogy télen lettek volna az elméleti előadások, a nyarat pedig a gyakorlati munkával töltötték volna el a hallgatók. A rendi elöljáró megmagyarázta azt is, mi indokolta az eredeti felterjesztésnek azt a kitételét, hogy „anyanyelven" kívánják az oktatás megvalósítását, ami akkor rendkívül szokatlan javaslat volt, tekintve azt, hogy a jezsuita iskolák minden fokon világszerte csakis latin nyelven oktattak, s Magyarországon és Erdélyben még a protestáns közép- és főiskolák tannyelve is latin volt, P. Gallob szerint a kikerülő hallgatók a kohászok között fognak működni, szükséges, hogy magukat velük megértessék [6], Ügy hiszem azonban a javaslat megtételénél szerepet játszott az is, hogy olyan ifjak kiképzésére is gondoltak, akiknek latinos műveltségük nem volt, de a gyakorlatban jól használhatóknak ígérkeztek. Amikor a rendfőnök válaszát a Gubernium felterjesztette, már utalt arra, hogy a kohászati iskola megvalósításához megfelelő pénzügyi alap nincsen. Mária Terézia ennek ellenére újabb részletek tisztázását rendelte el, s most már a kolozsvári akadémia rektorát kötelezte bizonyos kérdésekre történő válaszadásra [7], P. Szegedi György előbb újabb részletek tisztázását kérte [8], majd 1763. július 14-én tette meg jelentését. Az első kérdés arra vonatkozott, tud-e a rend olyan professzort adni, aki a metallurgiát „az Erdélyben szükséges nyelvéken, éspedig a latinon kívül magyarul és németül" oktathatná. Szegedi igennel válaszolt, s javasolta, hogy a professzor ellátásáért évi 200 forintot kapjon a rend, az iskola felszerelésére először 1000, továbbiakban évi 300 forint ellátmányt tartott szükségesnek. Megemlítette azonban a rektor azt is, hogy problémát jelent a hallgatóság biztosítása, minthogy évente legalább 12 ifjúra lenne szükség, viszont ő csak azokat tartotta alkalmasnak, akik a filozófiát a részletes matematikával és a fizika alapjaival együtt már megtanulták. Ilyen pedig Erdélyben viszonylag kevés van. Problémaként vetette fel azt is, hogy a szóba jöhető erdélyi ifjak általában szegények, ezért életre és ruházatra évi 100 forint támogatást javasolt és azt, hogy Kolozsváron a nemesi konviktus, a szegények konviktusa és a Fundatio Theresiana (a konvertiták részére létesített alapítvány) segítségét is vegyék igénybe. A második kérdésre, a szükséges létesítményekre vonatkozóan leglényegesebbnek tartotta a rektor egy olvasztókemence felépítését, valamint azt, hogy a „próbák elvégzéséhez" fa- és széntüzelésű kályhákat is létre kell hozni. Szükségesnek tartotta egy „múzeum", vagyis egy ásványtár létesítését is, hogy az érceket a tanulóknak bemutathassák, s megtanulják azok megkülönböztetését is. Mária Terézia hajlott arra, hogy ne Kolozsváron, hanem az akkor édesapjáról Károlyfehérvárnak átkeresztelt Gyulafehérváron létesítse az új intézményt, annál is inkább, mert ott a „Királyi bányászati ház"-ban már volt olvasztókemence, s az erdélyi bányászat akkori középpontja, Zalatna is közelebb van. Kolozsvár mellett szólt azonban, hogy szép számmal volt benne konviktus. Szegedi páter is Kolozsvárt ajánlotta. A kolozsvári jezsuita rektor részletes javaslatot tett a laboratóriumnak retortákkal, állványokkal, nagyobb és kisebb mérlegekkel stb. való felszerelésére vonatkozóan is. 297-