Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Hosszú tapasztalás vezette rá a jobbágyot a sűrű vetésben rejlő veszélyekre, a ritkább vetés biztonságosabb voltára. A két pozsonyi mérő elvetésehez tehát a ritka vetés következtében 30—40 százalékkal nagyobb földterületre volt szükség. A munkálkodó mérnök 1100—1200—1300 négyszögöllel mérvén egy holdat, ezer holdas határ esetében 300—400 hold többletet, 2000 hold esetén már 600—700 hold többletet, vagyis „maradványt" mutat ki. Amelyik községben az úrbérrendezés óta még nem volt mérnöki felmérés, ott sem a jobbágyság, sem a földesúr nem ismerte a földeknek négyszögölek szerinti valóságos kiterjedését. Ha azután a XVIII. század végén tartott reguláció kimutatja is a maradványföldek létezését, azokból is igen ritkán tudják kialakítani a törvényben előírt új telkeket, mert úrbéres használóik nem engedik ki kezükből az újonnan telekre ülni kívánók számára, inkább megfizetik a földesúr számára az illegális módon rájuk kivetett külön cenzust. Kétes értékű megállapításokra vezetne tehát, ha a jobbágyföldek terméshozama, jövedelmezőségének kérdése vizsgálata során csupán a négyszögölek szerinti kiterjedésből indulnánk ki. A jobbágy a majorságtól bérelt cenzuális földekért bért fizetett. A bérleti díj rendszerint jóval meghaladja az úrbéri földek után járó szolgáltatások értékét. Amilyen mértékben bővülnek a majorüzem jövedelmezőségének lehetőségei, abban az ütemben drágul a majorföld. Legfeljebb a majorföldek legrosszabb darabjait kapja meg a jobbágy alacsonyabb bérösszegért. A majorföldek bérbe adása különösen az egyházi és világi nagybirtok azon falvaiban válik szokássá, amelyek távol esnek az uradalmi központoktól, ahol a majorság kiépítése, vagy bővítése a tőkeszegény földesúrtól nagy beruházást igényelne. Az egyházi nagybirtok egyébként is szívesen vette igénybe a kézzelfoghatóbb, járadékszerű, cenzuális szolgáltatások jövedelmeit. A jobbágyot az úrbéri földek jövedelmének elégtelensége, a kényszer vitte rá a drága földbérletre. Az úrbérrendezéstől 1848-ig három nemzedék váltotta egymást s míg a népesség ezen idő alatt általában 120—140 százalékkal növekedett, az úrbéri állomány megyeszerte csak 25 százalékos gyarapodást mutat. A telekből kiszorult jobbágy ivadékok ráfanyalodnak a majorsági földek bérletére még akkor is, ha ez az úrbéri tartozásoknál terhesebb kötelezettségekkel jár. A huzamos használat folytán a jobbágyság már úrbérinek tekinti a bérelt majorföldeket, a munkálkodó mérnök is maradványként mutatja ki azokat, de az elkülönzési perben a földesúr okmányokkal tudja igazolni a bérelt földek majorsági eredetét s ezen a címen vissza is kapja azokat. Az irtásföldet, foglalásföldet általában majorsági eredetűnek tartották. Az irtásföldet a földesúr irtásdíj ellenében visszaválthatja, a foglalást pedig térítés nélkül is visszaigényelheti. Ilyen esetekben sincs lehetőség tehát a ténylegesen használt maradványföldeknek az úrbériségbe való átsorolására, e földek majorsági természetét a feudális jogrendszer egész fegyverzete védi. A földkönyv maradványként mutatja ki az eredetileg hasznavehetetlen, vizenyős területekből hosszadalmas kiszárítással többé-kevésbé művelhetővé tett „javított" földeket is, azokat, amelyeket a jogszabályok ál269-