Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

talában indusztriális — szorgalmi — földek néven szoktak emlegetni. Ide tartoznak az értéktelen fákkal ritkán benőtt földdarabok, a bokros, cserjés területekből ,,irtott" földek is. A hangsúly a javított földek esetében azok értéktelenségén, rossz minőségén van. A javított földet a jobbbágy nem tudja minden évben használni, az időszakos igénybevétel nem terjed ki annak egész területére, a mérnök ennek ellenére teljes terjedelmével vezeti be a földkönyvbe. Ez a nagy terjedelem a földkönyvben mutatós jelenség, kedvező hatást kelt a földesúr állítólagos nagylelkűsége felől. De a javított föld értékét tapasztalatból ismerő jobbágy maga tiltakozik az ellen, hogy ezek után is megfizettessék vele az úrbéri földek után járó tartozásokat, telekmennyiségének növelését ilyenkor maga ellenzi, csupán az elkülönzés alkalmával tesz kísérletet annak végleges birtokbavételére. A maradványföldek szerepének értékelése csak abban az esetben vezet megbízható megállapításokra, ha a kvantitatív felsorolás mellett tisztázzuk azok létrejöttének körülményeit, jogi természetét is. A mennyiségi felsorolás, a számok varázsa könnyen tévútra vezethet. A jogi értelemben vett valóságos maradványföld rendszerint nem több az úrbéri földek ötven százalékánál. Ha a földkönyv ennél nagyobb kiterjedésű maradványföldet mutat ki, akkor már vagy cenzuális majorságföldekre, vagy pedig csak időszakosan használt, rossz minőségű javított földekre kell gondolnunk. A jobbágyháztartás ilyen esetben is elsősorban az úrbéri földek jövedelméből él, legfeljebb a dézsmás szőlő jelenthet az úrbéri szántóföldhöz többé-kevéöbé hasonló értékű megélhetési forrást [3]. JEGYZETEK: [1] A XIX. századi parasztbirtok történeti-statisztikai vizsgálata. Agrártörténeti Szemle 1964. 1—2. sz. A jobbágybirtok történeti-statisztikai vizsgálatához 1786—1853. Tört.-Stat. Kötetek. Bp. 1961. [2] Ürbéri birtokrendezések Zala megyében a jobbágyfelszabadítás után. Agrártörténeti tanulmányok Bp. 1960. 339—403. [3] A fenti 31 községről közölt adatok forrásanyagát az Egri Állami Levéltárban őrzött úrbéri tagosítási iratok szolgáltatták. A többi községben vagy nem voltak maradványföldek, vagy tagosítási irataik nem maradtak meg. Az egyes községekre nézve az 1771. évi úrbérrendezéskor megállapított telekszámot és az 1848. évi telekszámot is már közöltem „A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században" című tanulmányomban, a 114—117. oldalon, a földesurak nevét ugyanott a 36—79. oldalon. 270-