Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Hatvan A Grassalkovits- majd Sina-féle uradalom központjában az 1836. évi úrbéri összeírás szerint az úrbéri telki állomány 7 telekkel szaporodott a Mária Terézia-féle úrbérrendezés óta. Az újonnan létesített 7 telek úrbéri földjei „az urbárium behozatala óta végbement urbarialis regulatioval kerekedett remanentialis földekből osztattak ki". De az 1813-ban végrehajtott reguláció óta ismét létrejöttek bizonyos maradványföldek, ezért minden egész telkes 30 hold földet használhatott a törvényesen megjáró 28 hold helyett. Az 1857-ben kötött úrbéri egyezség szerint a maradványföldek fele váltság címén a földesúré lesz, az egész telkes ezúttal a 28 hold helyett nem 30, hanem 29 holdat kap, így a „maradványföldek megváltása természetben eszközöltetik". Hevesen Ebben a nagy határú közbirtokossági faluban az 1838. évi felmérés, illetve pertárgyalás 520 hold maradványföldet mutatott ki. A földesúr képviselőjének megállapítása szerint „a jobbágyok úrbéri illetőségükön felül tetemes földeket bírnak „Azonban ezek egy része, 136 hold ún. bonificata nevű javításföld, melyet a közbirtokosság 1771—1780 között osztályok alkalmával majorságból adott a jobbágyoknak. E földek tehát majorságiak lévén, visszacsatolandók a majorságiakhoz". A fönnmaradó 384 hold maradványföldből 1845-ben még, az akkori törvényes rendelkezések értelmében, új telkeket kívántak alakítani. Az úrbéri elkülönzés tárgyában 1859-ben a legfőbb úrbéri törvényszék ítélete döntött véglegesen: a bonificata földek majorságiak lesznek, a többi 384 hold maradványföld pedig a jobbágyoké marad, ..birtókaránylag" felosztva, váltság ellenében. Hevesaranyos és Egerbocs A kis határú hegyvidéki falvak földesura az egri káptalan. Az 1812. évi úrbéri reguláció alkalmával a földesúr az irtásföldeket térítés nélkül elvette jobbágyaitól s templom- és papföldeket, gazdatiszti földet vagy éppen majorsági földet alakított belőlük. Emiatt a károsult jobbágyok panaszt tettek a vármegyén, s hosszadalmas úrbéri pör kerekedett az ügyből. A per folyamán mindkét fél eltérő tájékoztatást adott a panasz tárgyát képező irtáseredetű maradványföldek létrejöttének körülményeiről. Az uradalom állítása szerint a hevesaranyosiak az erdő irtására engedélyt sohasem kaptak, hanem lopva irtották a nagyon ritkás erdőt, úgy, hogy esztendőnként az úrbéri szántóföldjük mellett levő területet néhány szántóval fogással apródonként, észrevétlenül elfoglalták s oly „fortéllyal" is éltek, hogy a földjeik mellett levő uradalmi erdő fáinak tövét megégették, hogy a fatörzsek kiszáradjanak. A fát lassan elhordották, a földben maradt tő környékéről a gazt eltávolították, a földet felszántották. s mint irtásföldet használták. Ezt pedig addig cselekedték, mígnem egyszer Bíró Pál rajtavesztett. Őt ugyanis a földesúr tisztje az okozott kár miatt testi fenyítékben részesítette. 263-