Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

A jobbágyok ezzel ellentétben más magyarázatot adtak az irtásföldek eredetéről. Állításuk szerint 20—30 éve folyik az erdőirtás, földesúri engedéllyel. A kiirtott határrész területe mindössze 134 köblös. A fatövektől megtisztított irtvány 8—10 évig ugar alatt volt, ezután rendszeresen szántották-vetették, terméséből a földesúrnak ötöddézsmát adtak. Amíg a határ 1812-ben újra fel nem méretett, addig csak az úribéri illetőségeket vették fel a vármegyei adóösszeírásba. De az 1812. évi reguláció óta az irtásföldek is rendszeresen beíratnak az úrbériségbe és a vármegye adólajstromába. Egy darab irtvány terjedelme fél- másfél köblös. Nagyobb részüket úrbériségnek, kisebb részüket maradvány- vagy majorságföldnek tekintik. Negyedik osztályú, tehát rossz minőségű irtványok ezek. „Berekből, csutajból, nyirjes-nyárjas erdőből, boróka- vagyis gyalogfenyőből" irtották azokat. Nagyobb fatörzsek csak ritkán fordultak elő, azok tövét nem ők vágták ki, hanem miután az ágakat a földesúr részére behordták, a töveket az uraság körülszántatta s idővel a tövek maguk vesztek ki. Az 1816-ban hozott úriszéki ítélet megállapította, hogy a hevesaranyosi irtások földesúri engedéllyel jöttek létre, hiszen utánuk a földesúr dézsmát és taksát szedett, ezért visszaváltásuk után köteles megtéríteni az irtásdíjat a jobbágyok részére. Fellebbezés folytán a megyei törvényszék, majd a helytartótanács is hozott ítéletet. Utóbbi a másik két község — Egerbocs, Bátor — javára is megítélte az irtásdíjat, holdanként 4 Ft-ot. Villó és Butaj pusztákat is így irtották ki. Hevesaranyoson az 1860. évi elkülönzési per során a földesúr ismét kérte a telkesek és zsellérek irtványföldjeinek saját majorságához való visszacsatolását, mivel 1819-ben az úrbéresek megkapták az utánuk járó irtásdíjat, attól kezdve pedig mint bérelt majorsági földeket heteddézsma ellenében használhatták. Az 1820 után létrejött heteddézsmás irtásföldeket mint maradványföldeket az úrbéresek a törvényes váltság mellett megtarthatják. A heteddézsmás irtásföldek kiterjedése 1860-ban 190 hold, a maradványföldeké 162 hold. Hevesugra 1858-ban az úrbéresek panaszt tettek azért, mert az 1840-ben hitelesített földkönyvben a földesurak nevére majorságföld gyanánt telekkönyvezték azt a 256 hold terjedelmű maradványföldet, melyet most is a jobbágyok használnak. A bíróság helyesbítette a telekkönyvet, a maradványföldek pedig az előírt váltság ellenében megmaradtak úrbéres használóik birtokában. Hort A Batthányi-uradalom nagy határú jobbágyfalujában az 1840. évi felmérés 228 hold remanenciális szántót és 328 hold reman, rétet mutatott ki. A rendbeszedési és elkülönzési perben hozott ítélet értelmében a tagosítást 1845-ben megkezdték, 1847-ben befejezték, a maradványföldekből 14 új jobbágy telket alakítottak. 254-