Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Gyöngyöspata Ugyancsak nagyszámú közbirtokos által bírt, jobbára szőlőművelésből élő népes jobbágyfalu volt. Az úrbérrendezés óta itt úrbéri rendbeszedést sohasem hajtottak végre, ezért csak az 1839-ben kezdett elkülönzési per során, a mérnöki felmérés eredményeként derült ki, hogy az úrbéri szántók terjedelme 401 holddal több, mint amennyi járna nekik. Nem is ismerték el a jobbágyok e földek maradványjellegét, hiszen mindeddig úrbériségként használták, telki illetőségük jogos részének tartották azokat, véleményük szerint váltságdíj sem jár utánuk. Azt viszont elismerték, hogy a maradványnak minősített 401 holdon kívül használnak a majorságból bérelt ún. váltott — censualis — földeket is. Ezeknek terjedelme belsőségben 28 hold, szántóföldben 621, rétben 1 hold, összesen 650 hold. Utóbbi földek eredetéről a földesúr képviselője az elkülönzési perben azt a tájékoztatást adta, hogy 1810 körül az akkori főbirtokos.. Brüdern a Peres és Csödönyösvölgy nevű dűlőkben fekvő majorsági földjeiből évenként szóbeli megállapodás alapján, holdankint 3—4 Ft bérösszeg ellenében adta ki nekik ideiglenes használatra a cenzuális földeket. E váltott földekkel a földesúr mindig szabadon rendelkezett, egyiktől elvette, a másiknak átadta, vagy éppen majorsági táblákká alakította. Végül 103 hold irtásföld is volt a jobbágyok használatában. A jobbágyok válaszukban tagadták a váltott földek majorsági eredetét, miután ők az úrbérrendezés óta az úrbéri földekkel azonos módon birták azokat. Az irtást is engedéllyel tették, ezért az irtásföldek vissza nem válthatók. Az alsóbb fokú bíróságok ítéletei kölcsönös fellebbezések folytán a kir. ítélőtábla elé kerültek, mely végső fokon úgy döntött, hogy a maradvány földek megmaradnak úrbéres használóik birtokában, az irtásföldeket a földesúr visszaválthatja, a váltott — cenzuális — földek majorsági eredetűek, visszacsatolandók a majorsághoz. Gyöngyössolymos Az egri érsekség szőlőtermelő, hegyes-erdős falujában 1805-ben hajtották végre a Mária Terézia-féle úrbérrendezés folytán szükségessé vált kimérést. Ekkor minden jobbágy megkapta az urbárium szerinti teljes illetőséget. Amit tehát később illetőségén felül bírt, az a földesúr álláspontja szerint foglalásnak tekintendő. 1835—36-ban úrbéri rendbeszedés volt a faluban, az úrbéri telkek száma 20-ról 30-ra emelkedett. De ezután is történtek foglalások, irtások. Ezek ellenértékeként a földesúr az 1858. évi úrbéri egyezségben telkenként 4 holddal több úrbéri földet ajánlott meg, a 153 hold maradványföld után járó váltságtőkét pedig elengedte. Ezt a megegyezést egy év múlva érvénytelenítették, mert az uradalmi számtartó a lakosságot a legelő csökkentésével fenyegette arra az esetre, iha nem írja alá az irtások-foglalások visszabocsátásáról szóló megállapodást. Az 1862. évi alispáni bírósági ítélet szerint a maradványföldek úrbéres használóik kezén maradnak, de a földesúr részére váltságdíjat fizetnek értük. 262-