Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

zését, illetve kiegészítését vagy csökkentését, megszüntették „az házaknak rendetlen állását és az utcáknak tekergős nagy pusztaságát". Ennek ellenére azon „üres és körülnyírt ív, mely a Haidinger-térkép szerint 1771-től 1786-ig Csány belsőségét képezte", nem tűnt el nyomtalanul, „a föld színén annak sánczolásai itt-ott 1858-ban is felismerhetők voltak". A dinnyetermesztés fokozása érdekében a XVIII. század végén megkezdték a homoki gyeplegelők feltörését, kialakították a homoki dűlőket, tavasziak, dinnye és kukorica alá. A földesurak a feltört dinnyeföldeket évenként bérbe adták jobbágyaiknak, akik pld. 1808-ban egy négyszögöl dinnyeföldért 1 Ft 45 krajcár bért és minden 100 négyszögöl után 5 dinnyét adtak, s még szántást is kellett tenniök. 1793-ban a három tertialitás birtokosai létrehozták a közbirtokossági directoratust, abba directoroknak tisztjeiket, ispánjukat, gazdáikat tették meg. E directoratus intézte többek között a homoki gyepek évenkénti kiosztását, dinnye alá való feltörés céljából. 1801-ben a directoratus így rendelkezett: „Hogy a pascuumnak dinnye alá való feltörésében valamely bizonyos rend szabattasson, s hogy a rendetlen feltörések által a földesuraság rövid időn belül a dinnye alá való gyepből ki ne fogyjon, ezért az egész pascuum 12 részre osztasson fel és sorban használtasson dinnye, kukorica és tavaszi vetések alá". A dézsmás szőlők telepítését a jobbágyok 1825. táján kezdték meg. Az úrbérrendezés időpontjában a telkesgazdák és házas zsellérek fundusainak terjedelme általában meghaladta az előírt terjedelmet, így a nagy zsellérfundusokra később több házat is építhettek. Az 1786. évi trifariatio után Erősné taxás zselléreket telepített, akik 104 napot roboltak, vagy pénzt fizettek. Ezek majorsági eredete bizonyítható volt. Voltak azonban olyan zsellérek is, akik az urbáriumban előírt zsellér-szolgáltatásokat teljesítették. Az úrbérrendezés után, főleg pedig az 1801. évi arányosítás után a falu belsősége gyepből és belső üres térségekből szaporíttatott, a falu közepén levő Holecz-részre pedig csupa kuriális zsellér telepedett, s lassanként az egész Holecz-harmad majorságivá vált. Egyes majorsági zselléreket cselédszolgálat céljából telepítettek, mások zsellértelkükért a földesúrnak évente 300 vályogot vetettek, azok viszont, akiket contractualistáknak neveztek, majorsági földeket béreltek. A XIX. század közepéig 80-ra szaporodott azon bizonytalan jogállapotú zsellérek száma, akiket a földesúr egy tői-egyik majorságinak nyilvánított. Ezek azonban mindanynyian úrbérieknek tartották magukat. 1836-ban, majd 1842-ben a jobbágyság kérte az úrbéri illetőségek elkülönzését, de 1848-ig csak a földek osztályozása történt meg. A contractualista majorsági zsellérek 1848-ban visszaadták földjeiket, ezzel magukat felszabadítottnak nyilvánították. A többiek is megtagadták szerződésben előírt szolgáltatásaik teljesítését azzal az indoklással, hogy az úrbéri viszonyok megszűnte után a zsellérek sem szolgálnak többé. A majorsági zsellérek 1850-ben úrbériekké nyilvánításukat kérték, de sikertelenül. Volt földesuraik kötelezték őket a szolgáltatások további fizetésére és a hátralékok megtérítésére, de azok 1856-ban újból megtagadták a szolgáltatások teljesítését. 2~i8