Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

A szabad húsmérés híre gyorsan elterjedt. A nyár végén panaszkodnak is a kompolti, mezőtárkányi, feldebrői és parádi mészárosok: ,,. .. a bizottmány határozata következtében, mely szerint a húsmérés mindenkinek megengedtetett igen megkárosodtak s ennek következtében kérik magukat mint haszonbérlőket a húsméréstől felmentetni, vagy a lakosságot a szabad árusítástól eltiltatni" [90] Egyes helyeken a halászás jogát is gyakorolni kezdték a parasztok. „Tiszanána helység közönsége az iránt kér felvilágosítást a megyétől, hogy a közlegelőkön létező s halászható vizeken, a földesuraság jogainak megsértése nélkül házi szükségleteikre halászhatnak-e". A megye úgy határozott, hogy „a halászat joga a földesurat illeti, erről az említett helység a járásbeli alszolgabíró által értesíttetik" [91]. Ravaszabb jogcímen akarják gyakorolni a halászatot a tiszaroffiak. A megyének felteszik a következő fogas kérdést: ,,ha az úrbéri legelőt árvíz borítja, szabad-e a községnek s népnek saját földjein levő vizén szabadon halászni?" A kellemetlen kérdés nehéz helyzetbe hozta a vármegye urait. Hiszen a királyi kiseibb haszonélvezetek gyakorlása a föld tulajdonjogával volt összekapcsolva. Márpedig az úrbéri legelő gyakorlatilag a volt jobbágyok tulajdonába ment át. De viszont a 48-as törvények sem a tulajdonjogról, sem az említett haszonélvezetek gyakorlásának jogáról nem tesznek említést. Az egyértelmű válaszadás helyett megkerülik a kérdést. ,,A szolgabíró érdemben meghallgatván az illető volt földesuraságokat is, a folyamodásbeji kitételt vizsgálja meg, fő figyelemmel lévén arra, hogy azon legelőhelyek melyen halászatot gyakorolni kérnek a folyamodóknak úrbéri illetőségükbe számíttattak-e be" [92]. Nagykörű is ,,a végből folyamodik a bizottmányhoz, hogy a halászat legalább meghatározott napokon lakosainak megengedtessék" [93]. Heves megye alispánja 1848. május 18-án a vám-, rév- és vásárpénz fizetésének megtagadását jelentette a belügyminiszternek. „Tiszafüreden közelébb országos vásár tartván, úgy a helybeliek, mint a vidékiek, különösen a szomszéd Szabolcs megyebeli egyekiek a helypénzt megtagadták, az egyekiek azt adván okul, hogy ők mint nemzetőrök fizetéstől mentesek. így tagadták meg a vámot és a révbért is. A fizetést megtagadókkal nem bírt a helybeli elöljáróság, s így károsodott a vásár, piac és rév haszonbérlője. Az ilyen megtagadásnak jövendőre törvényesen megtorlása iránt intézkedtem" [94]. A kérések, panaszok s kihágások sokaságán az országgyűlés és a kormány is elgondolkozott. A regálé előjogok megszüntetésére Nyáry Pál, Madarász László, Nozroviczky Gyula, Szacsvay Imre, Táncsics Mihály külön javaslatokat is dolgoztak ki. A kérdést rendezni kívánta Deák Ferenc ig. min. is és az 1848. szeptember 19-én benyújtott javaslata szerint a kocsma-, mészárszék-, ser-, pálinkamérés, kávéház és vendéglőtartási jogot, a halászatot és a vásárszabadalmakat a község kisajátíthatta volna magának. Ser- és pálinkafőzéssel mindenki foglalkozhatott volna, saját birtokán mindenki szabadon vadászhat, madarászhat. A malmok pedig a jelenlegi birtokosok kezébe kerültek volna [95]. 240-