Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Mint ismeretes ez a javaslat Jellasics támadása következtében nem kerülhetett végső megtárgyalásra. Ezért aztán nem is emelkedett törvényerőre, Ezeket a feudális jogokat a következő évtizedekben csak fokozatosan választották le a volt nemesi birtokról. 6. Az egyházi szolgáltatások megtagadása 1848. június 16-án Bíró Albert a következő — szokatlanul hangzó — jelentést küldte a vármegye alispánjának. „Kerületemben semmi csendháborítás nem történt, hanem Ugra, Ludas és Detk sem a helybeli lelkész úr földjét, sem a kántorét, sem a harang'ozóét szántani — minden intézkedésem után is — nem akarja, melyről kérem tisztelt elnök urat, hogy nékem ebben a dologban utasítást adni méltóztasson" [96]. Mint ismeretes: a 48-as áprilisi törvények XIII. törvénycikke a papi tized megszüntetéséről intézkedett. Most mégis egyházi szolgáltatás megtagadásáról olvashatunk. Milyen szolgáltatásról van itt szó tulajdonképpen, mivel magyarázható ez a megtagadás? Az igaz, hogy az egyházi tizedet, melyet a jobbágyok termése után szedtek, ezután már nem kellett fizetni. De a tized adása mellett az egyházközség vallási teendőit ellátó emberei részére eddig is fizetett párbér és bizonyos szolgálatok további adásáról a törvény nem intézkedett. Ezek a szolgálatok nagyobb részben robot jellegűek voltak. A parasztság pedig mindentől irtózott, ami őt a régi szolgaságra emlékeztette, mindent megtagadott, aminek „robot szaga" volt. A szolgálatmegtagadásnak azonban nemcsak ez lehetett az egyedüli oka. Századokon keresztül az egyház volt a feudalizmus leghűségesebb kiszolgálója, támasza, ideológiájának megalapozója. Visszaélve az egyszerű emberek vallásos hitével az úri rend elfogadását, elnyomott, szomorú életük békés tűrését és — természetesen — a szolgáltatások hű és pontos teljesítését hirdette. Ha figyelembe vesszük az 1848-as parasztságunk vallásos érzületet, a szolgálatmegtagadásban az egyház évszázados szorgos munkájának csődjét is látnunk kell. Hiszen, 1348 szabadságtói zengő tavaszán parasztságunkat jobban érdekelte a jelen boldogsága, mint a papjai által oly sokat hirdetett ködös túlvilági üdvösség. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a magas klérus szinte kivétel nélkül a császár és a földesurak oldalán állt és a jobbágyfelszabadítás kérdésében az alsó papság is bizony inkább képviselte a földesurak érdekét, mint a népét. A lelkészeket felhasználta a kormány is bizonyos népszerűtlen rendelkezések kihirdetésére, megmagyarázására (pl. az áprilisi törvények helyes értelmezése, a rögtönítélő bíráskodás bevezetése stb.), melyek semmiesetre sem fűzték szorosabbra azt a kapcsolatot, amely a papság és a lakosság között amúgy is lazulni kezdett. A parasztság ellenállása — mint látjuk — több forrásból táplálkozott. A fenti szolgálatmegtagadást az alispán június 22-én jelentette a belügyminiszternek. „Ugra, Ludas és Detk helységek lakosai egyházi szolgálataiknak az egyházi látogatás szerént tartozó szolgálatokat megta16 241