Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

korlása olyan nagyméretű volt, hogy a kitermelt fa mennyisége a jobbágynak nemcsak saját szükségletét fedezte, hanem még piacra, eladásra is került azokból [58]. Mivel az 1848. évi törvények a fenti általánosságban mozgó megfogalmazáson túlmenően semmiféle útbaigazítást nem adtak a faizási jogokkal, illetve az erdőhasználattal kapcsolatos kérdésekről, másként értelmezték azokat a földesurak és másként a jobbágyok. A földesurak arra törekedtek, hogy az erdőket magánbirtokukká alakítsák át. A jobbágyok ellenben a jobbágy terhek eltörlését úgy értelmezték, hogy az erdőket minden viszontszolgáltatás nélkül használhatják. Sőt a parasztok sok esetben fittyet hánytak a földesúri tilalmaknak, a törvény rendelkezéseinek s az erdőket egyszerűen birtokukba vették olyankor olyan helyeken is, ahol úrbéri alapon sem lehetett igényük az erdő használatára. „Az egri érseki javak igazgatója folyamodványilag panaszolván — olvassuk a megye 1849. január 15-i bizottmányi ülésének jegyzőkönyvéből — miként az Eger városa közelében fekvő érseki uradalmi erdőkben az egri, ezeken kívül pedig a felnémeti, baktai, deméndi, szóláti, szarvaskői, fedémesi és bátki lakosok temérdek pusztításokat visznek véghez és minthogy egyszerre igen nagy számmal, gyakran százan, sőt kétszázan is jelennek meg fahordás végett, az erdőőrök őket nem akadályozhatják, s így uradalmi erővel ezt elhárítani, eltiltani s meggátolni nem lehetvén, kéri az erdőpusztítást megszüntetni, s e részbeni üdvös megyei végzést a panaszlott helyeken közhírré tétetni" [59]. A megye nem késett „az üdvös végzés" meghozatalával. Megbízta a főszolgabírókat „az erdőpusztítás" meggátlásával. Felhatalmazta őket, hogy a mátrai és tarnai fegyveres hadnagyokat is felhasználhatják, továbbá ,, .. . a járási főszolgabírók által megyeszerte is közhírré teendő, miként az erdők erőszakos pusztítói mint tolvajok és rablók tekintvén, megfenyítés végett általuk törvényszék elébe lesznek állítandók". A megye erélyes közbelépésének úgy látszik nem volt nagy foganatja, mivel alig két hét múlva, 1849. I 28-án „gr. Károlyi György folyamodványilag kéri, hogy a bodonyi, baktai és derecskei lakosokat, kik szolgabírói tiltás és parancs ellenére pusztítják az erdeit, a pusztítástól eltiltani, rendőri eljárást rendelni és a vakmerően ellenszegülőket megfenyíteni el ne mulassza". Most sem késik a megye erélyes intézkedése: „Meghagyatik a főszolgabírónak, hogy a bepanaszlott pusztítókat önvallomásaikkal együtt megfenyítés céljából állítsa fenyítő törvényszék elébe" [60] — Ami az erélyes intézkedést illeti: nincs hiány, de a végrehajtásnál annál nagyobb a baj. A földesurak nagy fájdalmára a megyében már nem tartózkodik gr. Wrfona 6. sz. könnyű lovas ezrede, de semmilyen császári katonaság sem. Nem lehetett őket már igénybe venni. Magyar katonaságot vagy nemzetőrséget pedig nagyon is kockázatos lett volna a parasztok ellen felhasználni. így aztán nem csodálkozhatunk azon, ha az erdőpusztítások a továbbiak során is foglalkoztatták a vármegye urait. 1849. május 3-i bizottmányi ülésen „felolvastatott — ugyancsak az előbbi panaszos — gr. Károlyi György folyamodványa, ki is Tótfalu, Al234-