Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Annási Ferenc: A jobbágyfelszabadítás ügye Heves- és Külső Szolnok megyében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején

volt földes Urainknak pedig azon oknál fogva, hogy Átány helységében az összesítés még nem történt — megengedte a legeltetés további folytatását. Igaz ugyan, hogy az 1848-dik évi 9-ik t.c. 3.-ik §-a szerint: „oly helyeken, hol eddig úrbéri rendezés, vagy legelő elkülönzés még meg nem történt, a fajzásra és legeltetésre nézve az eddigi gyakorlat továbbá is megtartatik. „De Átány helységére ezen t. cz. teljességgel nem alkalmazható, 1-ör azért, mert volt földes Uraink juhaikat erőszakosan hajtván mezeinkre — legeltetésre jogot erőszakos foglalás által szereztek. — 2-or azért, mert erőszakos foglalás által szerzett legeltetési jogukba — szívünkön feküdvén helységünk napról naprai süllyedése — általunk minden esztendőben megháborítatván —, háboríthatatlan, s békésen birtokolt legeltetést felmutatni, s illetőleg bebizonyítani képesek nem lehetnek. — 3-szor, mert illy napfénynél világosabb igazságtalanságot a törvény nem szenyvedhet meg: hiszen miként lehetne azt az igazsággal összeegyeztetni, hogy volt földes Uraink mezeikre túlterhelten hajtott juhaikkal saját barraaíink elől a legelőt elpusztítván, a mellett, hogy a legelőért külön rovatba adózni szükségeltetik — saját barmaink számára —, ha hogy éhen elveszni nem engedtük — élelem szert, keservesen keresett pénzen venni, mint ezelőtt úgy ezután is kéntelenítessünk?, miután saját mezeinken szorgalmunk után mind ezt beszerezni hatalmunkban állana. — Miként lehetne az, hogy utoljára volt földes uraink nagy számú juhai miatt, a földmívelésre szükséges barmaink tarthatásáról is megfosztván, mindenféle adózások, de kivált tetemes adósságunk lefizetésére — melynek megadása a Tettes Ns. Vgye által folyamatosan szükségeltetik — elégtelenek levén, azon édes szabadság — miszámunkra is kivívatott — volt földes Uraink erőszakoskodása által, csirájába megfőjtassék: — mi bennünk azon hit és meggyőződés van, hogy illyen igazságtalanságot törvény nem parancsolhat. Könyörgünk ezért alázatosan Igazság Ügyi Miniszter Űr — Kegyes Urunk előtt, méltóztassék volt földes urainkat — miután Átányon soha legeltetési joguk nem volt, s erőszakoskodások idejétől fogva sem képesek békés s háborítatlan legeltetést bebizonyítani — további erőszakoskodásodul eltiltani, s nekünk törvény és igazságot nagy kegyessége szerint szolgáltatni. — Kik egyébiránt alázatos eserezésünket újítva — nagybecsű kegyeibe ajánlottak hódoló mély tisztelettel maradunk Átánvon Július 20-án 1848. Igazságügyi Miniszter Űr. Kegyes Urunknak alázatos esedező szolgái: Heves megyébe kebelezett Átány helysége közönsége: (Átány viaszba nyomott pecsétje, 36 aláírás és az egész közönség.)" Az átányiaknak azonban most is csalódniuk kellett. Az ő kérvényükre adott válasz megegyezett a többi ilyen irányú folyajmodványra adott elutasító határozattal. Hivatkoztak az 1848. évi IX. t. c. 3. §-ára, és a X. t. c. 1. §-ának rendelkezéseire. Az előbbi lerögzítette: „Oly helyeken, hol eddig úrbéri rendezés, vagy legelő-elkülönzés még meg nem történt, a faizásra és legeltetésre nézve afe eddigi gyakorlat továbbá is megtartatik." Az utóbbi pedig kimondta: „Oly helyeken, hol a földesúr 366