Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A tanszékek nevelő munkája, különös tekintettel az eszmei-politikai nevelésre

rén jelentkeznek, a KISZ-szervezetet, a tanulmányi osztályt, vagy éppen az igazgatóságot marasztalják el és tőlük várják a hibák és hiányosságok felszámolását is. Nem vitás, hogy ezeknél a szerveknél is kereshetjük a bajok forrását, de csak itt keresni azt, annyi, mint a nevelés kérdésében a felelősséget áthárítani. További ellentmondásként hat az a tapasztalat, hogy nevelésünk tárgyát, hallgatóinkat nem ismerjük eléggé. Még ha tájékozódunk is képességeikről, szorgalmukról és az órák alatti magatartásukról, alig valamit, vagy semmit nem tudunk azokról a problémáikról, amelyek belső, tehát ideológiai, politikai fejlődésükkel függnek össze, s amelyek megoldatlansága permanens belső konfliktusokhoz vezet, vagy ami ennél is rosszabb, passzivitást, beletörődést, cinizmust, vagy burkolt ellenállást vált ki. A nevelés szempontjából főiskolánkon nagyon sok jószándékú törekvéssel találkozunk, de az az érzésünk, hogy komoly problémáink vannak ennek a munkának a mikéntjével, így pl. hogyan tehetjük a különböző oktatási formákat nevelési alkalmakká, másfelől azonban jogosan vetődnek fel felsőoktatási szinten olyan kérdések, vajon a túlságos beavatkozással nem fosztjuk-e meg hallgatóinkat az élet önálló vezetésének gyakorlatától, vagy pl. hogy beavatkozásunk nem tűnik-e illetéktelennek. Azzal mindenesetre számolnunk kell, hogy felnőtt ifjúsággal van dolgunk, 18—22 éves lányokkal és fiúkkal, akik a nevelésnek már nem annyira tárgyai, mint inkább alanyai, akiknek tehát erőteljesen a saját kezükbe kell venniök fejlődésük irányítását. Tekintettel azonban arra, hogy ez a kor a világnézet és jellem megszilárdulásának korszaka, nem közömbös, hogy a főiskola segíti-e a kialakuló világnézet s jellem megerősödését, vagy magára hagyja fiataljainkat ebben a sorsformáló feladatban. Meggyőződésünk, hogy a személyes szabadság és önállóság megsértése nélkül, anélkül, hogy durván beavatkoznánk az egyéni fejlődés menetébe, főiskolai oktatóink sokat segíthetnek hallgatóink szocialista tudatának és jellemének kibontakoztatásában. Éppen a nagy obbf okú önállóság, a saját vélemény formálásának az igénye és az ebből fakadó nagyobb kritikai állásfoglalás minden eddig elsajátított ismerettel, tétellel, elvvel szemben, teszi indokolttá és szükségessé a főiskola jól átgondolt nevelő tevékenységét. Ahhoz, hogy a középiskolai szinten megismert és elfogadott tételek, erkölcsi normák és világnézeti konzekvenciák szilárd elemei maradjanak a még mindig forrongó, erjedő és átalakulásban levő személyiségnek, azokat magasabb szintre kell emelni és a haladó tudomány eszközeivel és tekintélyével megerősíteni. Az ideológiai és politikai horizont kitágulása; különféle társadalmi rendszerű országok és népek közötti érintkezés és hírközlés hatalmas mértékű növekedése, földrengésszerűen megrázhatja azt az ideológiai építményt, amelyet a serdülés és ifjúvá érés éveiben az iskola és a társadalom gondosan felépített. Ennek a felépítménynek épségben maradása és további megszilárdítása a legalapvetőbb feladata a főis78