Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

szívtam és az aztán magyar formát nyert a lelkemben — valahogyan. Őszinte hálát érzek nagy tanítóim iránt és becsben tartom könyveiket, — de azért nekem nem közönyös az, amit ez a kicsi nép szépet és jót alkotott. Igaz — maga néhány év alatt megszerette Budapest néhány tájképét, de hát mik ezek a Rox-Alpehoz és a Semmeringhez képest! Igen — Budapest Wienhez képest valóságos falu, de én szeretem ezt a falut és fáj, ha a falumat bántják, mert az a falu az én falum! Temesvár, 1914. ápr. 16. Tegnap Jászai Mari játszott a mi szép kis színházunkban és mi a 18-as számú földszinti páholyból néztük Stuart Mária drámáját. Banális volna, ha Jászai Mari művészi kiválóságáról írnék — ez a csodálatos asszony a kritika felett áll és a megérző, megértő néző nem tehet egyebet, minthogy követi az intuíciókkal teljes játék mozzanatait. Királyné volt tegnap és Medea lesz holnap. Ezer asszony lelke él benne és ő mindezek dacára az marad ami születése pillanatától volt — Jászai Mari — a falusi paraszt ácsmester leánya, aki Győr megyében, Ászáron pillantotta meg a világot. Csodálatos dolog ez! Egy paraszt ácsmester leányának lelkében királynék élnek — és élnek benne nemes jó asszonyok és gonosz asszonyok és ezek hasonlítanak egymáshoz. Mindegyiknek más és más a gesztusa, mindegyiknek más és más a temperamentuma, a mosolya, a bánata és öröme is más [2]. Hogyan van az, hogy ez a genie, paraszti sorból, dámákat és királynékat hord a lelkében, hogyan van az, hogy a lady Macbeth mellett megérzi Violát és a Viola mellett megérzi Antigonét és Antigone mellett megérzi lady Windermért és hogyan van az, hogy született arisztokrata asszonyok, ami a behaviour-t illeti — tanulhatnak tőle! Rejtélyek ezek és titkok maradnak talán mindörökre, — de az is valami már, hogy mi a geniek szárnylebbenéseit megérezzük és hogy tudjuk, hogy az emberiség útja csak fölfelé vezethet. A tegnapi estén a művésznő játéka érdekelt engem, de a játéknál jobban érdekelt néhány megjegyzése. Értem és tudom, hogy Schiller darabja a mai embert nem érdekli olyan intenzíven, mint a modern élet koní'liktusai, melyek végre is szinte aktualitások — tehát közelebb állnak mihozzánk. A mai romantika más mint a 18. század romantikája — mondjuk stílusban más és mégis van abban a régi vonatkozásban erő és szépség. A régi embereknek intenzívebb volt a hite és őszinte és intenzív volt a lelkesedése; a magas szárnyalású dikcióval szárnyalt a lélek is, amely nem analizált és csak lelkesedett és gyönyörködött a nemes pátoszban, amelyben volt muzsika is. A régi ember ilyenkor elvesztette a lábai alól a földet és — képzelje — repült, és úgy érezte, hogy egy magasabb és tisztább szférában él. A dikció szépsége el549