Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)
III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével
ragadta és boldog örömöt érzett, hogy elhagyhatta a földet, amely néha sáros is. Differenciált életet látott a színpadon és a mély konfliktusok mélyen megindították. Igen Shakespeare is a nagy romantikusok közé tartozik — helyesebben ő a legnagyobb romantikus és egyben a legnagyobb realista és ez különbözteti meg őt a többi romantikustól. De — legyünk őszinték — az Ibsen darabjai is alapjában romantikusok és csak az előadás, a beállítás, a dialógok földszinten járó — menete adja ki a különbséget — és a maga a modern ember kicsinyesebb életviszonyai és a modern eszejárása. Minden, de minden konfliktusban van romantika — a régi időben a romantikát szentimentalizmussal olajozták. A modern időben a romantikát áthatja valami csekély nyerseség és sok-sok sous-entendu. A modern ember szégyelli a szentimentalizmust és csak halkan sír, halkan nevet és nem szereti a deklamációt — és nem is tud deklamálni. Ennél a kérdésnél egyet azonban nem szabad elfelejteni: Mindig lesznek szentimentális emberek, csakhogy ez a szentimentalizmus szinte a szemünk láttára némileg átalakult. Minden szépség kiegyenlítő, sőt kibékítő hatással van a normális szemlélőre, a kiegyenlítő hatás eredményeként jelentkezik aztán a harmonikus nyugalom és ezzel a művészi öröm. Maga most azt kérdezheti, hogy mi hát a különbség a régi és a modern ember romantikája között. A kérdés egy kicsit komplikált, de mégis felelni akarok . . . Képzeljen egy szépen megfestett Mednyánszky tájképet... a kép előtt áll egy húsz-huszonkét éves leány vagy asszony vagy egy idősebb férfi — és mindkettő az átlag műveltekhez tartozik. A tájkép tartalma egy október végi hangulat . . . Sárga levelű nyírfák, mélyen zöld kökénybokrok, érett sötétkék bogyók az ágakon — őszi buja gyep — világos felhők a mélyen kék égen, a közelben fehér kecskék, egy gallyakat szedő piros szoknyás leány — a háttérben enyhe halmok ... A fiatal leány és a meglett férfi elmerülnek a tájkép szemléletében és — megindul a képzelet ... a nézők hallgatnak ... a nézők éreznek és idillikus hangulatok születnek a kép nyomán. A kép békét éreztet, holott a város, az utca és maga a modern élet lármás és zajos — nyugodtságra vágyik a lélek — egy pillanat alatt a leány is meg a férfi is úgy érzi, hogy milyen édes volna, ha ez a darab föld az övé volna — kastélyt építene a domb alá — az óriás gesztenyefa alatt ülne nyáron... és sok kedves vendéget látna és édes és jó volna a tél — ott arról a dombról messzi lehetne látni és ő királynénak érezné magát és király volna az ura, aki elvinné vadászatokra — és autón a városba . . . íme ez a fogyatékosan rajzolt kép némi bepillantást enged a lélek kissé romantikus szőttesébe és egészen ártatlan és egészen emberi. Az nem változtat a dolgon, hogy nem minden ember kap ilyen vagy efféle hatásokat — mert hát az egyik ember szőke és a másik barna — és nem minden ember hajlik a romantikához. A repülőgép feltalálói is romantikus emberek . . . Igen — a modern ember romantikája halk, a gesztusait alig lehet észrevenni — nem lármázik, nem deklamál és ami fő, nincsen póza! 550