Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

habár talán stilizált, talán differenciált élet. A művészet az életből táplálkozik és mentül többet lát, érez meg a művész az életből, annál értékesebb a munkája [1]. Az élet — az „élet sem nem szép sem nem rút: az élet munka". Néha nagyon szép munka. Igen az élet mozgás, tehát a megélésben változó és a művészi alkotáshoz képest nevetségesen rövid. A megfestett ember tovább él mint a mozgás csodájával megáldott ember! A gondviselés adta nekünk a nagylelkű művészeket, a nemes költőket, mert ami szépség a mi égitestünkön van, azt mind ők adták nekünk, a mozgásban kifáradt embereknek. Temesvár, 1914. márc. 13. Ennek a levélnek az volna a jó címe: igazolás! A tegnap az édesanyjához írt kedves levelében említi, hogy milyen jól érzi magát az „unser lieben Wien"-ben, amely miatt olyan sokszor veszekedünk. Hát — igaz, sokat és sokszor összedisputálunk Wien miatt. Előre kell bocsátanom, hogy nem vagyok soviniszta és ne képzelje kérem, hogy én valami inkarnatus tajtékos, elkeseredett bús magyar vagyok, aki gyűlöli a „németet", azért mert német. Nem, én nem vagyok soviniszta és nincsen nemzeti-színű lelkem és azt sem szeretném, ha maga „honleány" volna. Nem, én nem vagyok soviniszta — holott minden angol, minden német, minden francia és olasz és amerikai elképzelhetetlenül büszke az ő hazájára. Én mindössze megelégszem azzal a néhány nemes erénnyel, amely ezt a törekvő magyar népet díszíti. Én, fájdalom nem vagyok fajmagyar, — de elődjeimnek két százados magyarországi múltja valahogyan közel hozott a magyarsághoz és így anyanyelvemnél fogva, kultúrámnál fogva szabad magamat naturalizálni magyarnak éreznem. Maga minden valószínűség szerint azt hiszi, hogy én mint afféle műveltségi mázzal bekent magyar anyanyelvű — és már ezért is alsóbbrendű magyar kultúrában felnőtt ember — született ellensége vagyok az osztrák kultúrának és féltékeny vagyok arra a nagy kultúrára, melyet sem megérteni, sem megérezni nem vagyok képes és hogy úgy teszek, mint a kutya, amelyik megugatja a karavánt — holott az arab beduinok mondása szerint: „a kutya ugat, a karaván halad". Nem vagyok soviniszta . . . látom a vétkeket és látom az erényeket. Nem vagyok soviniszta: azt a végtelenül csekély kultúrát, ami nekem van, nagyon sok helyen szereztem és nem törődtem vele, hogy mely népnek, melyik emberétől kaptam [la] — és valami keveset föl548