Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Erkölcsi nevelési problémák a magyarországi vidéki pedagógiai sajtóban 1867—1945.

hogy a milleneumi Magyarország „ezeréves" nemzeti öntudatában nevelkedett pedagógusok számára mennyire kétszeresen nehéz lehetett a „kisebbségi sors" — egy burzsoá nacionalista államban, melyben a magyar elnyomás visszahatásaképpen nem valami kedvező elbánásban részesültek a magyar nemzetiségi tanítók. A magyar tanítók tömegei sokféleképp reagáltak a kisebbségi sorsra. Voltak „dacos magyarok", akik szították a nemzetiségi gyűlöletet és nem tudtak beilleszkedni. Voltak viszont demokratikusan gondolkodók, akik pl. beilleszkedtek a csehszlovák állam kereteibe, nem helyeselték az irredentizmust, nevetségesnek ítélték a Rothermere-féle akciókat. Ezek arra törekedtek, hogy meggyorsítsák a megértést a magyarok és szlovákok között, nem kértek az ellenforradalmi Magyarországból és iszonyodtak a „magyar gentry-uralom jóakaratától." (Magyar Tanügy, Bratislava, 1927/10. sz.: „A Köztársaság ünnepe" c. cikk.) Az erdélyi pedagógiai folyóiratban a magyar tanítóság bizonyos lelki krízise és egyúttal józanságra törekvése is tapasztalható: Nem hasznos, ha a lebecsülés és gyűlölködés hangján szólunk azokról a népekről, akikkel „Isten rendelése szerint közösségben kell élnünk" — írta Sándor Imre az „Erdélyi Iskola" (Cluj — Kolozsvár, 1933—34. 5—6. sz.) c. folyóiratban. Annyit beszéltek régen a „nemzeti nagyságról" — folytatódik a cikk gondolatmenete, — hogy „mikor az 1918-as idők fejbekólmtottak, igen nyomorultaknak, semminek kezdtük érezni magunkat." c) Az erkölcsi bajokkal, romlással, hanyatlással sokkal kevésbé foglalkoznak a vidéki folyóiratok, mint a világháború előtt. Mindenesetre a gyermekek alkohol-fogyasztásra szoktatása foglalkoztatta a vidéki pedagógiai sajtót a 30-as években is. (pl. „Dunántúli Tanítók Lapja", 1934/21—22. sz. Huhn Gyula: „Pityókos gyerekek") — Másik jellemző vonás, hogy az erkölcsi bajokat a világgazdasági válsággal hozzák kapcsolatba, ezzel mintegy tehermentesítik az uralkodóosztályok lelkiismeretét, csökkentik felelősségüket, (pl. „Szabolcsi Tanító", 1934/2. Kisházi Mihály: „Korunk erkölcsi válsága és az iskola.") — Annak okát, hogy a pedagógiai sajtó viszonylag kevesebbet és kevésbé nyíltan foglalkozik az erkölcsi bajokkal, több tényezőben kereshetjük. Egyrészt, a valláserkölcsi nevelés, a soviniszta pedagógia, a militarizmus köti le a folyóiratokat. Általában megfogyatkozik a reális tényfeltárásra törekvó, őszinte hang. — Másrészt, nyilván kellemetlen, leleplező jellegű az ellenforradalmi rendszer számára, ha alaposan, részletesen feltárják az erkölcsi bajokat, — melyek a fokozott „valláserkölcsi nevelés" ellenére nemhogy csökkentek volna, hanem inkább emelkedő tendenciát mutattak. ** * 52