Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Erkölcsi nevelési problémák a magyarországi vidéki pedagógiai sajtóban 1867—1945.

ten vizsgálják a fegyelmezést — mintha az független lenne az erkölcsi nevelés egészétől, sőt sok esetben még magától az oktatástól is. Talán leginkább megérdemli a felelevenítést — a fegyelemre neve­léssel foglalkozó írások nagy tömegéből — a szegedi „Tanügyi Lapok" cikksorozata a fegyelmezésről az 1874—75. évekből. Balogh Gergely pl. józanul, körültekintően látja sok vonatkozásban a problémát: a ta­nító derítse ki a fegyelmezetlenségek okait. Soha ne büntessen saját­kezűleg. (E ponton jellegzetes kibúvó, következetlenség mutatkozik: a más valakivel végeztetett testi fenyíték semmivel kevesebb kárt nem okoz — sőt ellenkezőleg, talán sokszor még károsabb — mint ha a ta­nító alkalmazza a verést.) Síkraszáll amellett, hogy a testi büntetés rit­ka legyen, lányoknál meg éppen kivételképpen fordulhat csak elő. A cikk lényegében konvencionálisan — mégis bizonyos mértékű diffe­renciáltabb szemléletre is törekedve — tárgyalta a problémát. Az említettnél jóval értékesebb ugyanazon folyóirat 1875. évfo­lyamában Bálint Mihály cikksorozata. („Tanügyi Lapok", 1875/5—13. sz.) Figyelemreméltó értéke, hogy a fegyelem segédeszközeit említve nem feledkezik meg a helyiségről, zsúfoltságról, a berendezésről sem: „miként is kívánhatjuk, hogy tisztaságot, rendet és célszerűséget tanul­jon a gyermek ott, hol az iskolában és körüle a legnagyobb tisztáta­lanság, rendetlenség és célszerűtlenség uralkodik?" — A szerző a ko­morsággal, ridegséggel, a kényszerfegyelemmel szembeállítja a derűs, tudatos fegyelmet: „A fegyelem az iskolai szellemben nyilatkozik —­írja — s így ott van jó fegyelem, hol a gyermekek vidámak, élénkek, őszinték, egymás irányában elnézőek és szolgálatkészek. Ily tanodában őszinte ragaszkodással lesznek tanítójukhoz s kedvéért annak idején csendben is lesznek s szavain figyelemmel csükknek." — (Megjegyez­zük, hogy a „Tanügyi Lapok" értékes, haladó, realista pedagógiai állás­pontjának kialakításában jelentős része volt VASS MÁTYÁSnak, a ha­ladó pedagógus-szerkesztőnek. Vele foglalkozik Szabó Tibor megemlé­kezése a „Pedagógiai Szemle, 1961/3. számában. Az idézett megemlé­kezés azonban nem boncolja a „Tanügyi Lapok" erkölcsi nevelési tö­rekvéseit.) A fegyelmezéssel, annak módszereivel, a testi fenyítékkel kaocso­latos írások mondanivalója egyébként egyhelyben topog. A többség a verést „szükséges rossz"-nak tartotta. (V. ö. pl. „Délvidéki Tanügy", 1898/3. sz., — „Beregmegyei Tanügy", 1889/9. sz. 27., 31. old. — „Tan­ügyi Közlöny", Arad, 1914/5. sz. stb.) Némelykor a konzervatív állás­pont mereven, szinte groteszk módon érvényesült. Pl. a „Nógrádmegyei Tanügy" 1906/3. sz.-ban a „Fegyelemtartás az iskolában" c. cikkben olvashatjuk: a gyermek csak akkor szóljon, ha kérdezik. A tanító ne nevükön nevezze tanítványait, hanem csak mutogasson rájuk, mert ak­kor kénytelenek a tanítójukra nézni. (E furcsa érvelés szerzője — töb­bek között — elfeledkezik arról, hogy az „elvi alapon mutogatással" történő feleltetés nem feltétele, vagy oka a rendnek, hanem ellenke­zőleg, maga az igényel rendet, csendet, nagy figyelmet, hogy ily módon gyorsan lehessen felszólítani tanulókat. Arra pedig csak nem lehet ko­44

Next

/
Oldalképek
Tartalom