Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Erkölcsi nevelési problémák a magyarországi vidéki pedagógiai sajtóban 1867—1945.

— A szocializmussal kapcsolatos állásfoglalás — erkölcsi nevelési vonatkozásban — a század vége óta többször is foglalkoztatta a vidéki pedagógiai sajtót. Sok esetben rendkívül zavarja az eligazodást a „szocializmus" többértelmű, sokszor meghamisított, elferdített használata. Egyesek pl. egyszerűen a társadalmiasságot, a „szociális érzületet" értik szocializmuson és buzgó szocialistáknak vallják magukat. Mások a „keresztényszocializmus"~sal, vagy egyéb opportunista irányzatokkal azonosítják a szocializmust. Ez az — akár szándékos ferdítés, akár tudatlanságból eredő pongyolaság — hosszú éveken át megvan és azt a funkciót is betölti, hogy a politikailag éretlen tanítókat megtévessze. (Vö. pl. „Veszprémmegyei Tanügy" 1913/12. sz.: „A szocializmus és a néptanító" c. cikkben, szerzője Bardócz Tivadar.) Ahol azonban a marxista, forradalmi munkásmozgalomról van szó, ott a lapok — akár a hivatalos szervektől való közvetlen függésüknél, akár a szerzők reakciós meggyőződésénél fogva is — többnyire határozottan, élesen szembeszállnak vele. Pl. a „Népnevelési Közlöny" (Nagyvárad) 1918/5. sz.-ban: A szocializmus és a népnevelő c. cikkben olvashatjuk, hogy Marx és Lassalle állama sohasem lehet valósággá (!), mert ezt az emberek „önös természete" kizárja. De a tanító mindenkor harcoljon a marxi tanok ellen, mert azok „veszedelmesen terjednek!" — érvel a cikkíró. Lényegében hasonló tendencia hatja át — többek között — az „Alföldi Népiskola" 1905/3. számának egyik cikkét is. Eszerint is „többféle szocializmus" van: állam-, humán-, keresztény-, munkás-, paraszt-szocializmus. Marx kollektívizmusát a szerző abszurdumnak tartja, mert ez felforgatja az „alkotmányos jogállam"-ot, korlátozza az erkölcsi és szellemi erőket. „Maga az egyén ilyeténképpen az automata szerepére (?!) lenne kárhoztatva" — kongatja a vészharangot a reakciós irásmű. Ilyen demagóg, hamis, reakciós okfejtés alapján sürgeti, hogy az iskola, a nevelők szálljanak szembe a szocializmussal. (Ehhez hasonló okfejtés több helyütt szerepel, pl. „Közművelődés", Torda, 1906/4. sz.). Természetesen többféle árnyalata van a szocializmus elleni harcnak. Vannak kevésbé éles, felemás, de lényegileg hasonló reakciós tendenciájú írások is. Pl. az „Udvarhelyi Népnevelés" 1910/1. számában Boga Janka „A népiskolai tantárgyak szociális vonatkozásai" címmel írt. A népiskolát a szerző Owen „Űj Harmónia" telepéhez hasonlítja, —• egyenlő jogúak kis közössége legyen az iskola. A tanító szociális munkájának lényeges vonása „a magyar nemzeti irányú szociális érzés ébresztgetése," a szociális intézmények megismertetése. Végül ez a cikk is szembeszáll a marxi szocializmussal, mert „kinek lenne bátorsága a gyermeki lélek isteni összhangját felkavarni, szűzi tisztaságát befertőzni?" — teszi fel a kérdést képmutatóan, demagóg szocialistaellenes célzattal. Arról viszont megfeledkezik a cikk, hogy a szegényparaszt gyermekek nyomora, mostoha életkörülményei vajon nem zavarják-e meg „a gyermeki lélek isteni összhangját?" Idézeteink alapján kibontakozik a vidéki polgári pedagógiai sajtó 42