Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Erkölcsi nevelési problémák a magyarországi vidéki pedagógiai sajtóban 1867—1945.
éppen a fontosabb kultúrpolitikai, pedagógiai kérdések feltárása, megvitatása elöl. Ugyanakkor ez a tendencia mérhetetlen károkat okozott magának a magyar népnek is, mert a nemzetiségek körében az uszítás, az elnyomás természetszerűen magyarellenes hangulatot váltott ki — nem is beszélve arról, hogy a soviniszta uszítás ellentétbe került a szentistváni Magyarország sokat hangoztatott jelszavával, a polgári demokratikus, liberális polgári jelszavakkal, a felebaráti szeretet vallási parancsával is. Figyelemreméltó oldala a vidéki pedagógiai sajtónak a kozmopolitizmus elítélése, — annál is inkább, mert ez az országos lapokban alig szerepel. A kozmopolitizmus elleni fellépésnek egyik jele pl., hogy egyes lapok hibáztatják a nemesek, gazdagok gyakori szokását, hogy idegen — német, francia, angol — nevelőnőt fogadnak gyermekeik mellé (pl. a „Zalai Tanügy", 1884/5. sz., — a „Tanügy", Békés, 1894/18. sz.). Az idegenből jött nevelőnők nem ismerik a magyar népet, hagyományainkat, kultúránkat, lebecsülik az országot, ezert nem tudnak hazafiságra nevelni. Előfordul a „világpolgárság" kárhoztatása általánosabban is, pl. a „Bihar vármegyei Népművelés", 1907. 8. számában. Olykor a szűklátókörű nacionalizmus — kicsinyes provincializmussal összefonódva — oda vezetett, hogy az emberi kultúra jelentős értékeitől akarta megfosztani az ifjúságot. Pl. az „Alföldi Népiskola" 1907. 2—3. sz.-ban a népiskolai könyvtárakról szóló cikkben kifogásolja a szerző, hogy miért szerepelnek az iskolai könyvtárjegyzékben a japán mesék, Cervantes, Dickens regényei. Miért vezetjük a gyermeket könyveivel hivatalosan is messze idegen országokba? — kérdi a szerző. A külföldi írók művei közül egyedül Defoe Robinson-jának és De Amicis „Szív"-ének kegyelmez meg. Viszont Dickens helyett inkább Pósa Lajost ajánlja a magyar ifjúságnak . . . A nacionalizmusnak még egy jellegzetes vonását kell kiemelnünk: azt, hogy igyekeztek a nacionalizmus reakciós lényegét leplezni azzal, hogy „apolitikus"-nak, egyetemes nemzeti érdekűnek tüntették fel. Sőt, egyenesen felléptek az ellen, hogy az iskola politizáljon, „pártpolitikai" küzdelmek szintere legyen. Különösen 1905ben, a hatalmas politikai küzdelmek idején cikkeztek arról, hogy az iskola maradjon távol a „napi politikától": az iskola nem lehet kortestanya. A gyermek ne a jelen politikai harcaiból, hanem „a letűnt idők dicsőségéből" tanuljon. („Tanügyi Értesítő", Beszterce, 1905. 4. szám.) Nyilvánvaló, hogy az iskola „politizálásával" szemben való fellépés megtévesztő volt és az uralkodóosztály óvatosságában, félelmében rejlik magyarázata: félő volt ugyanis, hogy demokratikus érzelmű tanítók könnyen ellenzéki, baloldali irányban politizáltak volna az iskolában. Ezért biztosabbnak látták, ha az iskolától a „napi politikát" távol tartják és az uralkodóosztálynak egyetemesen megfelelő, biztonságosabb „nemzeti" politika érvényesülhetett csupán az iskolában. ** * 38