Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Gyárfás Győzőné: Eger város zenei életének fejlődése

életünkre, amelynek meg van minden lehetősége, csak akarat kell hozzá." De ha tallózunk az egykori újságokban, egyéb zenei megmozdulások még szomorúbb képet tárnak elénk. Jellemző erre, hogy 1900 februárjában Jan Kubelik hangversenye csak a hirdetésig jutott el, de a megvalósulás, érdeklődés hiánya miatt elmaradt. Alföldi Irén (Eger szülötte) Hunold Henrikkel (mindketten a prágai német opera tagjai), Lányi Ernő zongorakíséretével, dr. Szokolay Lajos megyei főügyész, Lányi volt növendéke, igen tehetséges műkedvelő zongorista, nagyon nívós estje alig keltett érdeklődést. Itt járt 1902-ben Geyer Stefi hegedű-művésznő Dienzl Oszkárral [7]. A kritika csak megemlíti, mint európai művésznőt, de a ráadásul játszott magyarnótákat külön kiemeli. Közönség? — legfeljebb fél ház. Hasonló volt a helyzet Szoyer Ilonka hangversenyén 1902. augusztusában, aki ekkor már az opera tasgja. Pedig közönség verbuválása céljából az Űri Banda és az Egri Dalkör is szerepelt [8]. Ezután nem csodálkozhatunk, ha már az 1901. február 7-i Egri Űjság így hördül fel egy gyéren látogatott, de zeneileg súlyosabb műsorral kapcsolatban [9]: ,,A közönbösség annyira nem újság, hogy ez a társadalmi betegség tartósságánál fogva megérdemelné- a kutatást. Érdemes volna pályadíjat kitűzni annak a, kutatására; miért viseltetik az egri publikum állandó indolenciával minden magasabb produkció iránt?" Majd így fejezi be: ,,Ha így tart tovább, alighisszük, hogy akadjon vakmerő, aki Egerben akarjon a múzsák szolgálatába állani". Szomorú megállapítás egy városról, amelyik a „magyar Athén" díszítőjelzőt szerette használni. Találó annyiban, hogy zenei nívója olyan romokban hevert, mint az Akropolisz. És Egernek volt olyan szerencséje, hogy akadt néhány ilyen fanatikus rajongó, aki ennek a zenei ugarnak neki mert vágni. Pogatschnigg Guidó székesegyházi és dalköri karnagy szívvel-lélekkel belefeküdt abba a hálátlan feladatba, hogy ezt a kínai falat áttörje. Ezzel kapcsolatban a következők állanak az Egri Újság 1907. január 20-i számában: ,,Az utóbbi időben tapasztalhattuk, hogy a zenei élet Egerben stagnál, ha ugyan lehetett Egerben zenei életről beszélni, amely úgyszólván csak a két dalkörre szorult. A műveltebb városok nagy súlyt fektetnek arra, hogy az ifjúság zenei oktatásáról gondoskodjék. Szeged város azzal a tervvel foglalkozik, hogy 53 000 kor. költségvetéssel városi zenekart szervezzen. Persze nálunk ilyen áldozatkészségről nem lehet szó, ezért igen helyesen tette Pogatschnigg, hogy a filharmóniai esték gondolatát fel vetette, de még helyesebben, hogy mindjárt meg is valósította tervét." Első estjét 1907. január 15-én adta, aminek első részében hangszer-ismertető előadást tartott. A szöveget a zeneirodalom gyöngyeiből összeválogatott hangszerszólók tették változatossá. Ezáltal a közönség az egyes hangszerek színét és jellegét jobban megfigyelhette, s így mintegy előkészítve kapta a műsor második részében Beethoven Pasztoral szimfóniáját a katonazenekar előadásában Hoffmann karmester 384