Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Gyárfás Győzőné: Eger város zenei életének fejlődése

vezényletével. Az előadást telt ház és közönségsiker koronázta. Minden remény meg volt arra, hogy folytatása legyen. De éppen ezt a közönségnevelő gesztusát kifogásolta ismeretlen cikkíró a Heves megyei Hírlap hasábjain [10]. T. k. azt hiányolta, hogy nem nyújtott elég történelmi távlatot a hangszerek fejlődésére vonatkozóan. Pogatschnigg tökéletesen megvédte álláspontját (Hevesvármegyei Hírlap, 1907. jan. 24.), amelyben — egyebek közt — az alábbiakat olvashatjuk: ,,B. lapjában közölt levél elolvasása után azonnal tisztában voltam azzal, hogy a levél írója nem kitűnően képzett zenész, hanem kiskaliberű műkedvelő, aki nagy szaktudást mutató ismereteit alkalomról-alkalomra kitűnő segédkönyvekből veszi. A cikknek ugyanis rettenetes lexikon-íze van. 14 éve állok szaklap élén és első pillanatra meg tudom ítélni, hogy szakemberrel, vagy kontárral állok-e szemben". Mindez nem szegte kedvét, hanem előkészítette Hoffmann karmesterrel második hangversenyét, melynek műsorát kizárólag magyar szerzők műveiből állította össze [11]. A műsor 1907. március 6-án került bemutatásra, melynek keretében alkalma nyílt Hofmann karmesternek magas nívójú hangszertudását is bebizonyítani a Farkas-szerenád II. tételének hegedűszólójában, de mint dirigens is kiváló volt, hogy az igen nehéz Volkmann szerenádot ilyen tökéletesen meg tudta oldani. A kritikus ezzel fejezi be mondanivalóját: ,,A két karmester igen kellemes estét szerzett nekünk. Kívánatos, hogy ezeket a filharmóniai estéket ezentúl minden évben megtartsák, mert Eger intelligens közönsége az ilyen hangversenyek iránt — mint azt a másodszor is telt ház mutatta — melegen érdeklődik." Pogatschnigg május 16-ra tervezte III. filharmóniai estjét. Csak az előzetes beharangozásokból tudjuk, hogy Haydn: Teremtés c. oratóriumának előadását tűzte ki célul. A kivitelezésnek nyomát nem találjuk. Feltehető, hogy ez, az augusztus 18-ra beállított 17-ik dalosverseny, s egyben a Dalkör 25 éves fennállásának előkészületei miatt maradt el. Ugyanakkor leplezték le Stróbl Alajos Dobó szobrát. Óriási munkát igényelt nemcsak a versenyre való felkészülés, hanem az egész megmozdulás megszervezése, hiszen ebben a primitív városban ekkora idegenforgalom még nem volt. 36 dalkör vett részt a versenyen 2300 taggal. Ilyen tömeg elhelyezése, élelmezése külön apparátust igényelt. Felvonultak jóformán a fél ország dalosai. Itt volt Arad, Temesvár, Torda, Lúgos, Máramarossziget, Kassa. Nagyvárad, Nagyszalonta, Pécs, Nagykároly, Budapest, Makó, Szombathety, Szeged, Székesfehérvár stb. Feltűnő, hogy a jelenlegi szlovákiai városok Kassa kivételével hiányoztak. Tudomásom szerint ott nem is volt abban az időben számottevő énekkari kultúra, így távolmaradásuk indokolt. A hangversenyeket megelőzte a dalkörök ünnepélyes fogadtatása, aztán a városházán díszközgyűlés, melynek elnöke Erney József indítványára tiszteletbeli elnöknek Zichy Géza gr. zongoraművészt, az OMDE örökös elnökét választották. A díszközgyűlés folyamán Zichy 24* 385