Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Erkölcsi nevelési problémák a magyarországi vidéki pedagógiai sajtóban 1867—1945.

— a „Hunyadmegyei Tanügy", 1910. 11. sz., — az „Evangélikus Népiskola", Sopron, 1911. 1. sz.) A nacionalizmus, az „ezeréves Magyarország", a „magyar faj hegemóniájá"-nak jelszavával, a legtöbb esetben reakciós politikai célkitűzésként szerepel a vidéki pedagógiai sajtóban is. Határozottan a nemzetiségek lebecsülését, kulturális elnyomásukat szolgálta, — emellett elterelte a figyelmet a magyarság valódi, demokratikus kultúrpolitikai, erkölcsi nevelési szükségleteiről. Erősen és „permanensen" hatotta át a nacionalizmus a vidéki pedagógiai sajtót, sokszor olyan külsőséges frázispuffogtatással, hogy a józan pedagógusok számára ez már ellenszenvessé vált (pl. a „Protestáns Néptanító", Hajdúnánás, az 1888./19. sz.-ban határozottan ellenezte az üres hazafiaskodó frázisokat). Több „kulminációs pont", több hullám különböztethető meg a nacionalizmus érvényesülésében, erősödésében. A kezdeti „felerősödést" az 1878—86-os évek jelzik, — majd a milleneumi ünnepségek, a századvég határozott „tetőpontot" alkot, — de újabb nekibuzdulás tapasztalható az 1911—18-as években is. A cikkek többségében a nemzetiségek kulturális elnyomása, az erőszakos magyarosítás — és a tanítók ezzel kapcsolatos „hazafias" kötelességei kerülnek ismételten kifejezésre. Elvétve akad azonban néhány olyan józanabb írás is, mely óvni akar az erőszakos magyarosítástól. (Pl. „Néptanoda", Pécs, 1878. 30. sz. Somogyi Sándor: Terjesszük nemzeti nyelvünket", — „Általános Tanügyi Közlöny", Arad, 1886. 8. sz. Kádár Lajos: „Magyarosítás-e vagy magyar nyelvterjesztés?") A Felvidéken, főleg a Nyitra, és Pozsony megyei pedagógiai sajtóban, de egyebütt is, sűrűn szidalmazták a nacionalista cikkírók a „pánszlávizmust", — az erdélyi folyóiratokban pedig a románellenesség érvényesült. Jóval ritkább a hazai német nemzetiség becsmérlése, elnyomása: a „sváb-ellenesség", a „pángermán-ellenesség" csak elvétve kap hangot (pl. „Székely Tanügy", 1908. 5. sz.-ban kikel a nyugat-dunántúli pángermán izgatás ellen; — a „Magyar Iskola", [Beszterce] is szót emel a pángermán mozgalommal szemben). A nemzetiségi folyóiratok részéről csak ritkán kerülhet sor polémikus reagálásra, vagy védekezésre. Pl. az „Evangélikus Egyház és Iskola", Pozsony, 1883. 7. sz.-ban válaszolt a pánszlávizmus vádjára, melyet az egyik szlovák nyelvű tankönyvvel szemben emeltek a magyar soviniszták — megalapozatlanul. Megrótták ugyanis a tankönyvet azért is, amiért megírta a történelmi igazságot, hogy hazánkat a honfoglalás idején szláv népek is lakták, — pánszlávizmust láttak abban, hogy a községnevek szlovákul szerepeltek a tankönyvben stb. Szinte nehéz ma már megállapítani, mennyi hasznos energiát vontak el a terméketlen, nemzetiségellenes soviniszta kirohanások 37