Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Szántó Imre: A lakóhely a „szűkebb haza" szeretete és a szocialista hazafiság

stb.) Petőfi haza-képének lírai pillérei. S éppen az erélyes elhatárolás, a nemesi világot lelkesítő Kárpátokkal szemben hangsúlyozott alföld vonzalom, ez a táji leszűkítés hordozza magában egy addiginál szélesebb haza-élmény, a népi Magyarország képének csiráját. Nyilvánvaló, hogy az egyes osztályok, rétegek számára a hazafogalom nem jelentette ugyanazt. Mit jelentett a haza fogalma a feudális uralkodó osztály számára? A feudális társadalom közösségi ideológiája nálunk is az államhoz (regnum), a nemesi ország politikai egységéhez (natio Hungarica) fűződött. Majd a XVII. századtól fogva, amikor a magyar nemesség szembehelyezkedett a központosító Habsburg államhatalommal, az idegenuralom elleni harcban és a török iga súlya alatt az „édes haza", „szegény nemzetünk" eszméje objektíve arra szolgált, hogy a kibékíthetetlen feudális osztályellentéteket elfedje és a kizsákmányolt parasztokat felsorakoztassa a Habsburgokkal küzdő nemesek mögé. Ez a feudális nemzeti ideológia fejlődött tovább 1790-től a magyar nemességnek új gazdasági-politikai szükségleteinek megfelelően. A feudális alapú, de polgári eszméket befogadó nemzeti ideológia az „imádott szent haza" fogalmát arra használta fel, hogy továbbra is fenntartsa — és a polgári rend viszonyai között kiépítse — a saját anyagi, politikai és ideológiai hatalmát, elsősorban a parasztsággal, majd a munkásosztállyal szemben. Sokkal nehezebb helyzetben vagyunk — a források jellegéből eredően —, ha azt akarjuk megfogalmazni, miképpen jelentkezett a haza-fogalom a jobbágyparasztság tudat- és érzés világában. Hisz alig akad olyan írott forrásunk, amelyben a nép maga szólalna meg. Ha a kuruc szegénylegény énekektől időben visszafelé nyomozunk, a szegény nép haza-fogalmát elfedik a vitézlő rend, a szabad hajdúk nem egyszer a nemesek ugyanazzal a szóval jelölt, ám tartalmukban kétségkívül különböző fogalmai. A dolgozó emberek mindig szerették lakóhelyüket, szülőföldjüket. Számtalan példát sorakoztathatnánk fel annak bizonyítására, hogy ez a lakóhely-, szülőföldszeretet évszázadokon át milyen erősen élt dolgozó népünkben. Mi az, amit a haza a nép számára akkor jelenthetett? A „patria" szó Magyarországon már a XIII. század előtt sem csupán a lakóhelyet jelentette, hanem jelentette mindazt, ami az otthon, a család, a nyugalom és a béke képzeteivel összefonódott, amire a messze távolból vágyódva lehet csak emlékezni, — tehát a szülőföldet. Mi mozgósította a Nándorfehérvár alá özönlő szántóvetők, aratók, kapások tömegeit a török ellen? Mi lelkesítette az „életükért, kedveseikért és szeretett hazájukért viaskodó" egri várvédőket? Milyen reális viszonyok, milyen objektív érdekek tükröződnek vissza a „nemes hazával" szembenálló „szegényhaza" eszméjében? Mindenesetre kezdettől fogva magábanfoglalja és mindvégig tartalmazza ez a haza-eszme a lakóhely, a szülőföld fogalmát, továbbá a jobbágynak meglevő — bármily nyomorúságos lét- és munkafeltételeit, kifejezi ragaszkodását az általa használt földhöz, vagyonkájához, munkaeszközeihez. Ezekhez a — gyakran mégoly nyomorúsá25