Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Szántó Imre: A lakóhely a „szűkebb haza" szeretete és a szocialista hazafiság

mával. Mindenesetre meggondolkodtató a haza szó rokonsága nyelvünkben — de más nyelvekben is — a „ház"-zal, az otthont jelző kifejezésekkel (home, Heimat). Az egyezés nem véletlen; valamikor — kialakulása idején — a haza fogalma még igen közel állt az otthon fogalmához, s ebből az ősi közelségből sokat megőrzött máig is. Ám a haza fogalma jóval tágabb területi értelemben is, de főként azzal, hogy politikai tartalommal rendelkezik. A hazát azonban nem azonosíthatjuk egyszerűen egy földrajzilag körülhatárolható területtel, többnyire az állam területével. Az ilyesfajta burzsoá felfogás természeti adottságokkal akar jellemezni egy olyan tudat-jelenséget, amelynek valamennyi megnyilvánulásában megmutatkoznak az érzelmi szálakkal erősen átitatott emberi kapcsolatok. A földrajzi tényező mintegy áttételesen — amennyiben a földterület és a rajta élő emberi közösség társadalmi viszonylatát fejezi ki — játszik szerepet a haza fogalmában. Akkor járunk el helyesen, ha az emberi-társadalmi kapcsolatokat állítjuk előtérbe, ha ezek jellegében keressük a haza-fogalom mindenkor döntő jegyét. Azonban a földrajzi összetevő és az emberitársadalmi kapcsolatok szoros összetartozásának a módja, mértéke és jellege a mindenkori társadalmi viszonyoktól függ, ezek pedig végső soron mindig a termelő munkára vezethetők vissza, amelynek során az ember a földrajzi tájat, a vadon tenyészetett kultúrtájjá, otthonná és hazává alakítja. A haza tehát nem egyszerűen lakóhely, szállásterület, hanem ember és föld olyan kapcsolata, amely a termelőmunka meghatározott — viszonylag magas, természet-átalakító — fokán jöhet létre. Ehhez állandó helybenlakás, rendszeres földművelés mellett a munkamegosztásnak az a foka szükséges, amikor az elkülönülő ipar alapot szolgáltat a városias irányú fejlődésnek. Ezen a fejlődési fokon, tehát már a néppé válás után, az osztálytársadalom keretei között, a haza alkalmasint olyanféle értelemben szerepelhetett, amit később — a fogalom további bővülését követően — a „szűkebb haza", a lakóhely kifejezéssel jelöltek. A természeti gazdálkodás állapotában nagyjában tehát az otthon, a lakóhely környékét, azt a vidéket jelentette, amellyel az egyén, illetőleg a közösség közvetlen kapcsolatban állt. A „szűkebb haza" fogalmának tágulását az árutermelés, illetőleg a különböző vidékek közt ezzel, valamint ennek alapján a politikai viszonyok és az osztályharc magasabb formáinak kialakulásával kapcsolatosan megélénkülő összeköttetés hozta meg. A „szűkebb" és „tágabb" haza fogalmának egvbemosódásának kezdetei — kivált az uralkodó osztály gondolatvilágában — megfigyelhető már a feudalizmus időszakában, az egybemosás tudatos törekvésként jelentkezik a burzsoázia ideológiájában. Mi úgy véljük, hogy a hazaszeretetet nem „készen kapja" az ember, hanem szülőföld, iskola, környezet, munka és sok más élmény, mozzanat összességeként. Petőfi hazaszeretete is a szülőföld szeretetének csiráiból alakult ki. Az alföld: szülőföld-otthon a költő számára. S mert a szülőföld-otthon magja a haza-élménynek, a nagy lélekzetvételű táj-versek (Az Alföld, A Tisza, Kis-Kunság 24