Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius nyelvészeti munkásságának jelentősége. Comenius és a nyelvtudomány

nibus tributus, ut sit instrumentum societatis et communionis" ... — feltétlenül formálta Comenius nézeteit is. Hogy a nyelv emberi tevékenység és eszköz melynek segítségével az emberek egymást megértik, tudattartalmaikat egymásnak közlik és amellyel az egyre fejlődő tudomány eredményeit, az egyre halmozódó művelődési anyagot megszerzik és kicserélik, a filológiában már régóta hagyományozott tétel, s Comenius közvetlen forrásai is ezt a tételt variálják. Comenius jól ismerte pl. H. Fabritius összefoglalását is a nyelvről alkotott nézetekről, illetőleg az ezekkel kapcsolatos írásokról. (Vö. Opera Omnia: 320: De Locutione). Ismerte a régi görög és latin szerzők ilyen irányú megjegyzéseit is, s nem véletlenül utal pl. Arisztotelészre is, aki szerint a nyelv az az eszköz, amellyel „

homines exprimunt animi affectum", és amelyet az ember felhasznál „non solum ad disciplinas edocendas, capescendasque, sed etiam communiter, ut aliquid alteri significetur . . . (Vö. De história animalium.) A nyelv eszköz jellegét, társadalmi szerepét emelte ki Arisztotelész akkor is, amikor azt hangsúlyozta, hogy az ember társas lény, s a társadalomban, a közösségben élő, dolgozó és alkotó ember számára a nyelv az az eszköz, amelyei az egyik ember közli gondolatait, tudattartalmait a másikkal. (Vö. Polit. I. 2. p. 1253.). Ez a felfogás különben a latin grammatikusok és gondolkodók nyelvszemléletében, nyelvmagyarázatában is hangot, illetőleg megfogalmazást kapott (Porphyrins, Quintilianus, Cicero, Lucretius, Seneca). Gyakran hangoztatott tételük: a nyelv a társas élet, az emberi élet előfeltételeként, a társas érintkezés eszközeként a társadalomban jött létre. Comenius igen tömören ezekre a tételekre is utal, amikor azt állítja, hogy „Sermonem esse Vitae humanae . . . necessarium . . ." (Vö. Meth. Lingu. Nov. Cap. II. 7.) Comenius ismeretes korlátai következtében az embernek, mint társas lénynek, s a nyelvnek, mint társas jelenségnek felfogásában egyrészt materialista jellegű kiinduló pont alapján helyes elveket és tételeket rögzít, másrészt vallásos szemléleti módja miatt pl. éppen a tárgyalt kérdésre vonatkozólag, azaz az emberi társadalom keletkezésére, az embernek mint társas lénynek illusztrálására, a nyelvnek a társadalomban betöltött szerepére a biblikus vallásosság álláspontjának megfelelő magyarázatot is ad: ,,. . .Deus in Mundo non Hominem, sed Homines esse voluit: eoque societatis addidit vinculum, Linguam . . ." (Vö. Meth. Ling. Nov. Cap. II. 9. Acta Comeniana, 1960. XIX. 1. 142—43. és K. Svoboda: Komensky názory na rec. Cesky cosopis filologicky 1943.6. sz. 221—223.) 4. Különben a nyelv eredetével és fejlődésével kapcsolatos kérdések, elgondolások, magyarázatok Comeniust is érdekelték, illetőleg foglalkoztatták, de különösen sokat foglalkozott a nyelvek összefüggésével és különbözőségével, s Comenius a nyelvek sokféleségében találta meg azt a bajt, ami miatt oly nehéz az egyetértést kialakítani ember és ember, nép és nép között. A Prodromus Pansophiae hasábjain külön is értekezik arról, hogy a soknyelvűség, a „nyelvzavar" az oka a világban tapasztalható rendetlenségnek, békétlenségnek. A Via Lucis és a Panglottia fejezeteiben éppen e zűrzavar és egyenetlenség 189