Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius nyelvészeti munkásságának jelentősége. Comenius és a nyelvtudomány

is végzett (tehát statisztikai módszerekkel is élt, mennyiségi elemzést hajtott végre) a hangelemek kombinált permutatiójára vonatkozólag. A Methodus Linguarum Novissima hasábjain vázolt gondolatmenetének számítási módjának és igen nagy számokat (1 561 327 494 111 820 313) magában foglaló eredményének végső tanulságát így fogalmazza meg: ,,Habemus autem bene distinctas Literas, ad minimum 20, hoc est quinque Vocales, consonantes 15. Unde non duplo, neque centuplo, neque milleduplo, sed infinito maior, prodit Vocum multitudo." (Vö. a részletekre: Meth. Lingu. Nov. Cap. III. 19—23.) Ezt a problémát különben Comenius többször is felveti. A Via Lucis hasábjain (Cap. XIX.) is arról értekezik, hogy a beszéd során létrehozott, képzett emberi hangok aránylag kevés száma kisebb-nagyobb csoportokba elrendeződve, mennyire alkalmas eszköz az ember számára a gondolatok és érzelmek kifejezésére: „Ex tam paucis primis literarum sonis, sola earum complicatione tanta Vocum multitudo formari potuit, ut ad omnem Rerum, varietatem exprimendum sufficeret." Comenius tehát amikor arra utal, hogy egy-egy nyelv aránylag kisszámú hangelemmel rendelkezik, s e hangelemek különféle kapcsolatában, kombinált permutatiójában „tanta est transpositionum facunditas, tanta vastitas data est Linguae humanae per illos 20 primos et simplic.es Literarum sonos", s hogy az ember számára ez a kombináló lehetőség szinte kimeríthetetlen forrása a szavak alkotásának [infinitarum in Unguis Vocum ( = szavak) fons], akkor valójában helyesen közelítette meg az emberi nyelv, az emberi beszéd kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos problémát is. (Vö. Meth Lingu. Nov. Cap. III. 23.) 3. Már az eddigiekből is kitűnhetett, hogy Comenius nem alkotott és nem variált elvont, kiagyalt tételeket a nyelv fogalmáról, s a nyelvnek nem kultikus, nem mágikus jelentőségét emelte ki, hanem szociális oldalát, társadalmi jelentőségét, kommunikatív szerepét, eszközjellegét. Comenius ezen a területen is gazdaságosan szintetizálta mindazt, amit elődei, kortársai vallottak a nyelvről, a nyelv mivoltáról és szerepéről. S nem véletlen, hogy éppen a nyelv eszköz jellegének és társadalmi szerepének erősebb hangsúlyozásával méltó követője és tovább fejlesztője lett pl. Fr. Bacon és főleg Vives a nyelvről és szerepéről vallott nézeteinek, gondolatainak. Fr. Bacon is a nyelv közlő szerepét, eszközjellegét emeli ki, amikor azt állítja, hogy a nyelv „Vehiculum cogitationum de homine in hominem . . . homines per sermones sociuntur". (Novum Organum; XLIII.) Az sem véletlen, hogy Comenius éppen a nyelv fogalmával, mivoltával, szerepével kapcsolatban kifejtett nézeteinek megfogalmazása során oly gyakran használja a vehiculum, az instrumentum szavakat, mint pl. a Ventilabrum (Ventilabrum sapientiae, sive sapienter sua rectractandi ars) lapjain is. Vives egyik legismertebb és legnagyobb hatást elért művében (De disciplinis, Libri XII: Lib. III—IV.) is ezekkel a szavakkal él, amikor a nyelv fogalmát, szerepét állítja vizsgálódása előterébe. Vives e meghatározásaival — „est etiam sermo societatis humanae instrumentum — ad exercitium societatis sermo est homi188