Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius nyelvészeti munkásságának jelentősége. Comenius és a nyelvtudomány
est, sed de Rebus: quarum imagines ille, qui loquitur, intra se concipiens, verbisque obvolvens ad audientis transmittit." (Vö. bővebben: Meth. Lingu. Nov. Cap. II. 4—5.). Comenius azt is helyesen jegyzi meg a nyelvről szóló elméleti fejtegetéseiben, hogy a nyelv funkciója és hivatása teljesítésének előfeltétele a társas élet, mert a nyelv társas jelenség, társadalmi alakulat, fejlődése társadalmi tényezőktől függ, s a nyelv társadalom nélkül nem is képzelhető el: „Sermonem inter plures esse ... ad societatem f actus homo societatis vinculum accepit vocalem linguam." (RészletesebbenMeth. Lingu. Nov. II. 6., Panglottia: Cap. III. 3., Atrium: Textus, LXXI. 677.) Helyesen emeli ki Comenius azt is, hogy az emberi nyelv, az emberi beszéd „hangnyelv" (loquela vocalis): „Quid est loqui? Sono articulato mentis cogit-ata prof erre." (Grammatica Janualis: Cap. I. 2.) Azt is jól látja és helyesen értelmezi, fejti ki Comenius, hogy az emberi nyelvnek hangelemeket megkülönböztető sajátsága révén képes az ember gondolatait, érzéseit a másik emberrel közölni: „Homines varié articulato sono animi sensa sibi mutuo communicant" (Meth. Lingu. Nov. Cap. I. 2.). Csak az ember sajátja a sonus articulatus, az állatok nem képesek az általuk képzett hangelemeket a gondolatok kifejezésére alkalmas hangsorokká kapcsolni, nem képesek az artikulált beszédre: „Non habent sonos articulatos, qui ad omnes animi conceptus experimendos sufficiant." (Meth. Lingu. Nov. Cap. I. 9.) Comenius azt is több alkalommal fejtegeti, mi a különbség az állatok hangadása és az emberi nyelv, az emberi beszéd között. A Schola Ludusban pl. (Pars II. Act. II. Sc. III.) meglepően jól láttatja az emberi beszéd és az állati hangadás közötti lényeges különbséget: nem a hangok létrehozásának képességében ván különbség az ember és az állat között. Hangokat az állatok is képesek létrehozni, hiszen a hangadás szervei (pl. a gégefő, a hangszalagok) az állatok nagy részének is birtokában vannak. A különbség abból adódik, hogy az embernek fejlettebb a beszélőszerve, és főleg, hogy az ember az emberi nyelvnek hangelemeket megkülönböztető sajátsága révén a nyelvi jelek teremtésének lehetőségét, tehetségét is bírja: „Homo plures sonorum differentias edere potest, quae brutis, quia meliorem et magis Tracheae, Laryngis, Oris, Linguae configurationem accepit prae brutis: quorum pleraque nihil nisi unisonas edunt voces." Azt is gyakran emlegeti Comenius, hogy az emberi nyelv aránylag kisszámú hangelemmel rendelkezik. Szerinte a nyelvek alapeleme 20 hangelem: „Literarum (értsd: hangok) elementa viginti, ultra viginti." (Vö. még: Meth. Ling. Nov. Cap. III. 19., és Scholae Pansophicae Delineatio: I. 42.). Meglepően tisztán látja az emberi nyelv mivoltát és fejlődésének útját ezen a vonalon is Comenius, amikor azt emeli ki, hogy ezek a kisszámú hangelemek a tudattartalom, a gondolat kifejezésére alkalmas számtalan hangkapcsolattá, hangsorokká csoportosulva alkotnak jelentéseket hordozó szavakat: „Multiplex Literarum (= hangok') transpositio est vocum (= hangsor, szó!) fons". Comenius érdekes számításokat 187
