Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szabó István: Beszédkészség, beszédhelyzet, nyelvtanítás

cselekvésre késztető inger, mint a tárgyi inger. (Ez a nyelv második jelzőrendszer jellegéből nyilvánvaló). A helyzet nyelvi körülírása ugyanakkor motiválja magát a beszédtevékenységet, a tanulót, hogy nyelvi közlésre nyelvileg reagáljon, figyelésre készteti. Vannak olyan közlésformák (a feltételes és felszólító módú közlés), amelyek tartalma kép segítségével nem ábrázolható. Az ilyen közlések gyakorlása is sokkal eredményesebb, ha a gyakorlatok nem mechanikusak, hanem valamilyen életszerű helyzetre vonatkoznak. Tény ugyanakkor, hogy teljesen kezdő fokon a nyelvi leírással való szemléltetés nem valósítható meg, itt a képi szemléltetés szerepe vitathatatlan. De mihelyt a tanuló felkészültsége lehetővé teszi, a képi szemléltetés mellett a belső szemléltetést is alkalmazni kell. Fentebb vázolt előnyei ezt elégségesen indokolják. A szituatív beszédgyakorlat mint módszertani eljárás nem abszolutizálható. E gyakorlattípus mellett létjogosultsága van minden olyan módszernek, eljárásnak, mely az idegen nyelv jobb elsajátítását segíti elő. Nem vethető el kategorikusan pl. az idegen nyelvi gyakorlatok olyan hagyományos formája sem, mint a hangos és csendes olvasás vagy az olvasás utáni megértés gyakorlása. Szokolov [26] kísérleti tényekre hivatkozva hangsúlyozza, hogy mind az aktív, mind a passzív beszédképesség szempontjából egyaránt fontos a hangképző szervek begyakorlott működése. Ugyanis olvasás vagy beszéd hallgatás közben a látási és hallási ingerek — a saját hangképző szervek mozgásában jelentkező — kinetikus ingerekkel együtt haltnak az agykéreg megfelelő régiójára. Azt jelenti ez, hogy a hangképző szervek begyakorlottsága az idegen nyelvi artikulációra vagy a begyakorlottság hiánya egyaránt befolyásolja mind a passzív (megértés), mind az aktív nyelvtudást (beszédtevékenység). Tehát a passzív nyelvtudásra irányuló gyakorlatok közvetlenül kihatnak a beszédképesség kialakítására. Az aktív és paszszív nyelvtudás a nyelvtudásnak mint olyannak két, egymással dialektikus kölcsönhatásban lévő, egymást feltételező oldala. A nyelvtudás két formájának kialakítására irányuló gyakorlatok is kiegészítik, feltételezik egymást. Az általunk tárgyalt gyakorlattípus csak egyik láncszem lehet tehát az idegennyelvi-tanítás gyakorlatában. Létjogosultságát is — az általunk vázolt lélektani indokoltságán túl — végső soron az oktatás gyakorlata és az alkalmazásával elért teljesítmény dönti el. FELHASZNÁLT IRODALOM [1] С. Б. Берлизон: Ситуация для разговора на иностранном языке. Иностранные языки в школе, 3, 1968. [2] И. Н. Берман, В. А. Бухбиндер: Ситуативность и обучение устной речи. Иностранные языки в школе, 5, 1964. [3] А. 3. Бессмертный: Усвоение речевых моделей с помощью наглядных нособий. Иностранные языки в школе, 3, 1963. [4] Büki Béla: A beszélő és hallgató szubjektív viszonyának befolyásolása mint beszédcél. Pszichológiai tanulmányok, VI. köt., Akadémiai Kiadó, Bp. 1964. [5] В. Т. Чуйков: Упражнения для усвоения лексики. Иностранные языки в школе, 5, 1964. 180