Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szabó István: Beszédkészség, beszédhelyzet, nyelvtanítás
BESZÉDKÉSZSÉG 1, BESZÉDHELYZET, NYELVTANÍTÁS (A szituatív beszédgyakorlatok néhány lélektani és módszertani problémája) SZABÓ ISTVÁN A nyelvnek az emberi társadalomban, a társadalom és az egyén tevékenységében betöltött különböző funkciói [4] közt legfontosabb a történetileg elsődleges funkciója: kommunikatív szerepe. A nyelvi kommunikáció Subin [24] által ismertetett 10 formája közül az auditívorális-vizuális híradástechnikai eszközök fejlődése, a közlekedés rohamos fejlődése, a nemzetközi kapcsolatok közvetlen formáinak általánossá válása következtében előtérbe került a szóbeli érintkezés formája. Ez a tény az idegennyelv-tanítás módszereinek jelentős módosítását idézte elő. összehasonlító-elemző grammatizálás helyett az élő idegen nyelv oktatása, szavak és paradigmák mechanikus ismételgetése helyett mind a szókincs, mind a grammatika funkcionális-strukturális szerkezetek szintjén történő gyakorlása a tanulónak az idegen nyelvű beszédtevékenységbe való bevonásával: ez az utóbbi évek módszertani törekvéseinek lényege. Az élő beszédben való érintkezés a nyelvi tények gyors felidézését feltételezi. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy sok esetben az adott idegen nyelvet tanulók az iskolai foglalkozásokon jól begyakorolt, a készség szintjéig automatizált nyelvi anyagot sem tudják az élet teremtette spontán beszédhelyzetekben felidézni és a nyelvi érintkezésben felhasználni. Ennek egyebek között az az oka, hogy az iskolai idegen nyelvi beszédgyakorlatokból hiányzik egy láncszem, amely összekapcsolná őket a nyelvi tények természetes alkalmazása szférájával, az élet tényleges beszédhelyzeteivel. Ezt a láncszemet több módszertani cikk szerzője [1, 2, 3, 5, 9, 10, 15, 27] egy eddig kevéssé alkalmazott gyakorlattípus, az ún. szituatív beszédgyakorlatok (ситуативные упражнения) és kommunikatív gyakorlatok (коммуникативные упражнения) alkalmazásával véli beiktathatónak. Az ilyen gyakorlattípus kérdése a hazai módszertani irodalomban is felmerült már [12]. l. Egyetértünk Balogh István terminológiai megállapításaival. (Balogh István: Készség-e a beszédkészség? Az idegen nyelvek tanítása, 1., 1964.) A címben jelzett terminust a köztudatban való elterjedtsége miatt használtuk. A továbbiakban „beszédkészség" helyett a „beszédképesség" terminust használjuk. 171
