Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Hidasi Károly: A dialektikus materializmus néhány „tételének" elemzése a főiskolai hőtan oktatásában

ideológiájuk erősségének tekintették. Bár Clausius a maga korában (1867), már világosan rámutatott a helytelen filozófiai alkalmazásra, mert . . amikor e tettel a világegyetem egy általános alaptörvényszerűségét kívánjuk kifejezni, a következőképpen fogalmazhatjuk: az energia egyik formája alakulhat az energia másik formájává, de eközben az energiamennyiségéből sohasem veszhet el semmi sem, a világban előforduló összes energia épp oly állandó, mint a világban meglévő összes anyagmennyiség. . ." (R. Clausius: A mechanikai hőelmélet második tételéről.) A materialista és az idealista szemlélet között heves vita indult meg a „hőhalál''-tétel körül, s ez a vita még ma sem zárult le teljesen. Meg kell mondanunk, hogy a bizonyítható tények egytől-egyig a materialista világnézet mellett szóltak, azonban vannak olyan hipotézisek, — melyeknek lehetetlenségét még nem sikerült bizonyítani —• melyek a „hőhalál" bekövetkezésére utalnak. Viszont azt is meg kell jegyeznünk, hogy a ,,hőhalál"-tétel a hőtanban nem nyert polgárjogot: ez kimondottan világnézeti probléma. így a dialektikus gondolkodásra való oktatásban igen fontos ennek a kérdésnek a tisztázása. A főkérdés az, hogy a világegyetemre érvényes lehet-e egy olyan tétel, amely véges zárt rendszerre vonatkozik. Azaz a világegyetem véges zárt rendszernek tekinthető-e? Igen sok fizikus és csillagász foglalkozott ezzel a kérdéssel, s így ezek részletes ismertetésére nem térek ki. Talán elegendő lesz, ha a helytelen felfogásokból csak a Newton-féle hipotézist ismertetem. Newton egyik levelében az alábbiakat írja a gravitációs törvény világmindenségre kiterjesztett érvényesülésének feltételeiről: „Ha a tér, amelyben az anyag eloszlik, véges volna a tér külső részén elhelyezett anyag a vonzás értelmében arra törekednék, hogy a belső részeken helyezkedjék el, a tér központja felé esnék, s ott egyetlen nagy, gömbalakú tömeget alkotna. Ám ha az anyag egy végtelen térben oszlana el egyenletesen, sohasem egyesülhetne egyetlen tömegben, egy része egyesülne, hogy egy tömeget, egy másik része, hogy egy másik tömeget alkosson. így e végtelen térben végtelen nagy számú tömeg volna, amelyeket nagy távolságok választanának el egymástól. . ." Newton gravitációs törvénye nagy pontossággal beigazolódott a Naprendszeren belül, és érvényesnek bizonyult a kettős csillagokra is. A newtoni tér-fogalomnak egyik ellentmondásos volta abban rejlik, hogy a teret és az időt függetlennek gondolta az anyagtól s úgy alkotta meg az euklideszi geometriára épült térelméletet. A különböző tudományok eredményeit a filozófia általánosítja, és a korszerű tudományos filozófia, a dialektikus materializmus helyes választ adott a világegyetem végtelenségének kérdésére. A materialista filozófiának abból az alapvető tételéből kell kiindulnunk, hogy minden ami létezik, vagy anyag, vagy anyag tulajdonságával bíró objektív valóság. Az anyagi világon kívül nincs még egy valamilyen más, nem anyagi világ, valamilyen „túlvilág". Ebből következik, hogy az anyagi világnak nem lehet ha,tása, mert a hatás azt jelentené, hogy rajta túl már valamüyen nem anyagi világba jutnának. Más, nem 143