Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

a szemlélet alapján azt is értelmezték, hogy hogyan adnak a héthez négyet. A megállapítások után azt a feladatot adta a tanító, hogy adjanak a tanulók is ugyanígy a héthez négyet, és rakják ki ezt saját korongjaikon. A tanulók 25%-a könnyen, másik 25%-a hosszadalmasan, de még jól, a többi több-kevesebb tévesztéssel oldotta meg a feladatot. Pedig a héthez adunk eseteit megelőzték már a nyolchoz és a kilenchez adunk hasonló esetei. Hiába volt tehát a megfelelő szemlélet. Az sem volt elég, hogy pontosan követték egymást a gonddal összeválogatott elemző kérdések: Mennyihez adunk? Mennyit adunk? Hogyan adjuk hozzá? Mennyit először? stb. Hiába volt mindez. A kérdéseket nem követték ugyanilyen pontosan és biztosan a tanulók megfelelő válaszai. A tanító megelégedett mondatkiegészítTésekkel, töredékes válaszokkal. Vagy ha sikerült mondatok születtek, azok csak néhány tanulóé voltak. A lassúbbak nem jutottak szóhoz. Bennük nem fogalmazódtak meg elég pontosan és határozottan a megfelelő válaszok. S ezek a tanulók ilyen előzmények után fogtak a művelet cselekvéssel való elvégzéséhez. Nem érvényesült tehát ezen az órán, — de az előző órákon sem — a gondolkodás és a beszéd valamint a cselekvés egysége. Ami összefüggés megvillant a tanulók előtt, az nem fogalmazódott meg pontosan és általánosan (a gyermekre vonatkoztatva). Amit pedig végül is megfogalmaztak, az a legtöbb tanuló számára elszakadt attól, amit láttak. A tanulók tehát csak körülbelül tájékozódva fogtak a cselekvéses feladat elvégzéséhez. Következésképpen a cselekvés elsősorban és ténylegesen valóban ,,csak rakosgatásban" merült ki. Ilyen eljárásban a cselekvés elvezetheti ugyan a tanulót az eljárás logikájának belátásához és elfogadásához, de csak abban az esetben, ha a tanuló legalább valamelyest keresi ezt a logikát. Különben a telítettség törvénye következtében előbb ráun a cselekvésre, mielőtt az bármihez is elvezette volna. A többszöri cselekvés akkor nem idéz elő időelőtti elfordulást, ha szinte minden következő cselekvés belattat valami újat, s vele együtt bizonyos sikerélményt is biztosít. Vagyis, ha a tanuló érzi, hogy minden megismétlődő cselekvéssel legalább valamelyest előbbre jutott. Ezek szerint a három funkció — a gondolkodás, a beszéd és a cselekvés — csak együtt fokozza az eredményt, s csak a három együttes próbálkozásai és gyakorlásai jelenthetnek alkalmazkodást a gyermekhez és fejlődéséhez. összegezésül tehát azt mondhatjuk, hogy az oktatás túlzott intellektualizmusa és memorizáló jellege ellen akkor küzdhetünk eredményesen, ha a tanulókat tervszerű megfigyelési feladatok elé állítjuk, s úgy szervezzük ezeket a gyakorlatokat, hogy időt adunk a szemlélésre, s amit észrevett a gyermek, azt meg is fogalmaztatjuk, majd újbóli megfigyeléssel ellenőriztetjük a megállapításokat. Ugyanakkor minél szorosabban és gyakrabban kísérje megfelelő cselekvés is az előbbi tevékenységeket. 114