Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

tította a szükséges műveleteket az előrehaladás megfelelő szakaszában. Több tanuló lesz jóképességű a következetesen elvégzett műveletek folytán, mint amennyi hajlamainál fogva jóképességű. És nem marad mindenki jóképességű, ha nem dolgozik folyamatosan azokkal a műveletekkel, amelyek az állandóan bővülő ismeretrendszerben az új fogalmak elsajátításához szükségesek. A jóképességű tanuló sokszor bemutatás alapján is magáévá tehet egy-egy gondolkodási folyamatot, és ezzel jól megragadhat egy-egy fogalmat, törvényszerűséget. Ha azonban folyamatosan arra kárhoztatjuk a jóképességűt, hogy csak kövesse az általunk bemutatott eljárásokat, előbb-utóbb csődöt mond a jóképesség, hacsak nem végez a tanuló önállóan is bemutatott eljárásokhoz hasonló feladatmegoldásokat, valamilyen példa vagy probléma megoldása kapcsán. Erre a tankönyvek példatárai, feladatjavaslatai, továbbá a folyóiratok gyakorlati rovatai, de legtermékenyebben a mindennapi élet megfelelő helyzetei szolgáltathatnak igen jó alkalmakat. A megfigyelés és a tanulók beszéde Az ismeretszerzés közben a feladatmegoldás lényegét a gondolkodás adja. A helyes feladatmegoldásnak helyes gondolkodás felel meg. A gondolkodás közben azonban beszélünk is. Nincs gondolkodás beszéd nélkül. Ezért azt mondhatjuk, hogy a gyermek, ha jól oldja meg a feladatot, akkor jól beszél. Ha ő oldja meg a feladatot, akkor ő beszél. S minél tevékenyebb a gondolkodásban, annál tevékenyebb a beszédben is. Lemberg professzor (i. m. 57. o.) hiányolja, hogy a didaktikusok a tanulók beszédét és beszédkészségének fejlesztését nemigen számítják az oktatás munkaformáihoz. Mintha a beszéd megfelelőképpen fejleszthető lenne csupán stílusgyakorlatokkal, irodalmi olvasmányok feldolgozásával, tehát csupán kimondottan nyelvi jellegű feladatokkal. Inkább azt mondhatjuk, hogy a beszéd az anyanyelv oktatásában is csak az ismeretek gazdagításával együtt alkothatja az oktatás szerves részét. De fordítva is mondhatjuk: ,,Igen helytelenül járna el az, aki a tanulók gondolkodásának fejlesztését a beszédkészség fejlesztése nélkül kívánná szorgalmazni." (Vö. M. D. Breityerman: A tanulók gondolkodásának fejlesztése a feladatok megoldása folyamán. Matyematyika v skole. Moszkva, 1952. 3. sz. OPK dokumentációja. — Musil Frano: A megismerés és a beszédkészség fejlesztése. Komensky, 1954. 1. sz. OPK dokumentációja.) Fontos tehát, hogy a gyermek beszéljen ismereteinek megszerzése közben. Következetesen késztetnünk kell arra, hogy megfigyeléseinek eredményeit egyszerű és értelmes mondatokban rögzítse. Gondolnunk kell ugyanakkor arra is, hogy ezek a rögzített mondatok a 107