Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

gyermek számára a megfigyelés közben valóban elvégzett analízist, összehasonlítást, stb. is jelentsék. Meg kell győződnünk mindig arról, hogy a gyermek nemcsak mondatokat raktározott el, hanem a mondatokkal együtt a megfelelő gondolkodási műveletnek egyik útját is megjárta. Egyszerre kell megtanulni a gyermeknek az elemzéssel elvégzett feladatmegoldás módját és az elvégzett gondolkodási művelet beszédformáját. Ha pontosan meg nem fogalmazott mondatok nélkül elemez a gyermek, az elemzés nem lesz világos. Ha pedig az elemzés műveletének elvégzése nélkül tanulja meg a mondatokat, beszélni nem tanult, mert a mondatok nem váltak gondolkodásának formájává. Ezekkel a mondatokkal önállóan és alkotó módon élni nem tud. Az ilyen mondatokkal fölöslegesen terheljük a tudatot, mert nehezíti azoknak a felidézését is, amik már sajátjai a gyermeknek. Az egyik első osztály írásóráján végeztük el a következő kísérletet. Először felrajzoltunk a táblára egy kört. A körnek a ,,c" betű kialakításához szükséges részét átírtuk pirossal. Rövid közös értelmezés eredményeképpen azt állapítottuk meg, hogy a betű majdnem olyan mint a kör. Egy kis rész hiányzik belőle. Ezután még háromszor írtuk egymás alá a ,,c" betűt. Egyiken a kezdőpont, a másikon a kerekítés befejező pontját, a harmadikon pedig a körvonalak ferdében való folytatását jelöltük, illetve húztuk át pirossal. Mind a három jelzés értelmezése után egy-egy megállapításban rögzítettük azt, amit a c betűről tudni kell. Tehát: — Majdnem olyan mint a kör. — A kettesnél kezdjük az írást. — A vastag vonal felett befejezzük a kerekítést. — Rövid ferde vonallal végződik a betű. A megállapításokat egyenként és karban is ismételtettük. Közben a megfelelő jelzésekre mutattunk. Ezután a négy mondat közül egyet kiválasztottunk, azt többször elismételtük, és a tanulóknak azt a feladatot adtuk, hogy mutassanak rá a mondatnak megfelelő jelzésére. A 25 tanuló közül csak három választotta ki biztosan és tétovázás nélkül a megfelelő esetet. Pedig a „c" betű a 22. a tanult betűk sorában. A 22 betűvel legalább 44 órán foglalkoztak. Tehát legalább 44 órán keresztül került sor hasonló feladatmegoldásokra, amikor is megállapítások hangzottak el a betűk elemeire és alakítására vonatkozóan. A tanulók zöme mégsem tudta kiválasztani a négy jelenségben külön kiemelt négy mozzanat közül azt, amelyet már előzőleg jól értelmezett mondattal meghatároztunk. Nyilvánvaló, hogy a tanulók nem tettek kellő jártasságra szert a betűk elemeinek vizsgálatában. Nem azért, mert az írásórákon nem volt elemző munka. Azért sem, mert ebbe a munkába „többé-kevésbé" nem kapcsolódtak bele a tanulók, hanem azért — mint ahogy erről 108