Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

sokra való utalás alapján arra utasítsuk a tanulókat, hogy nézzék és mondják el, mit vesznek észre, mi az ismerős az új betűben. Kis idő múlva, ha nem közölnének fontos észrevételt, ezt mond­hatjuk, hogy figyeljék meg, milyen ismerős vonalakból áll. Végül, ha még most is hallgatnának, húzzuk végig ujjunkat a betű kiemelkedő vonalelemén, s úgy kérdezzük meg, hogy ez milyen vonal. A megszokott figyelési folyamaton sem változtathatunk a sorban következő hasonló jelenségek vizsgálata közben. Ha ugyanis többé­kevésbé sem kötjük magunkat az észlelés vezetésében egy jól átgon­dolt és lényegében azonos folyamatot érvényesítő eljáráshoz, a gyer­mek nehezen tudja követni és megszokni utasításainkat. Nem tanulja meg a vizsgálódás helyes módját. Nem tudnak így érvényesülni a ta­nító megelőző irányításával sugalmazott helyes szempontok. így történhet meg az, hogy még felső tagozatban, az utolsó háziállat ismer­tetésekor is csak ilyesmit vesz észre a tanuló: Négy lába van, két lába van, testét toll fedi, szőr fedi, stb. Arra is kell gondolnunk, hogy az észlelések eredményeit jelző szó­fűzések és kifejezések a jelenségmozzanatokkal együtt raktározód­janak el. Megtanulhatta például a tanuló, hogy a karika alakítását a kettesnél kezdjük. Ha! azonban ,,a kettesnél kezdjük" kifejezés nem kapcsolódott szorosan ahhoz a jelenséghez, amelyre vonatkoztatva megállapítottuk, ,,a kettesnél kezdjük" kifejezéssel akkor is élni fog a tanuló, amikor például a hurokvonalról, vagy a horogvonalról kell megállapítani, hogy hol kezdjük. Az egyszerű jelenségkapcsolatokat tükröző hasonlóan egyszerű beszédkapcsolatok is csak akkor válnak egyértelművé, ha azok az ezeket jelző szókapcsolatokkal együtt raktározódnak el. Ha a tudat egyszerre vesz róluk tudomást, azaz: ha a kettő egyszerre és együtt jelenik meg többször a tudatban. Nem elég tehát, ha a jelenség figyelése után valamilyen megálla­pítást tesznek a tanulók, majd a megállapítást a tanító által egyszerű­sített és helyesbített (vagy kiegészített) formában ismételtetjük több tanulóval. A megállapításokat újraészlelés közben kell kiigazítani, helyesbíteni, kiegészíteni, stb. Minden esetben a jelenségre kell mu­tatni. Még a végső megfogalmazás során is nézni kell a jelenséget. Röviden: A tanulók a folyamat kezdetétől a végéig nézzék és figyel­jék a jelenséget. Még azt említhetjük meg, hogy a tanulók elégséges szemlélődés híján a közhelyszerű kifejezések felhasználásához folyamodnak. Mivel gyakran hallották, könnyen fel tudják idézni őket. Jelentésük a gyer­mek számára nem egészen tisztázott, ezért „komoly" kijelentéseknek ítélik, és büszke öntudattal szövik bele a mondatokba. Legtöbbször azonban nem a legalkalmasabb időben és vonatkozásban. Pl. ezt mondja a tanuló: Osztályunk szépen ragyog a napfényben. (Közben borús az idő!) Vagy: A tábla mosolyogva néz ránk. (S a tábla kopott, 7* 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom