Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger váras úrbéri és felszabadulási pere. (II. rész)

gíthette elő: 1. a király támogatása; 2. a polgárok osztályharca és 3. a földesúri terhek megváltása. 1'788-ban kezdődött el Egerben az első után mintegy 100 év múlva a második — a felülről is igen szívélyesen támogatott — felszabadulási (elibertációs) mozgalom [117]. Legfőbb gyengesége a II. Józsefről táplált illúzió volt, akit demokratának és antiklerikálisnak tartottak. Az egri felszabadulási mozgalom ideológiája is a „jó király" elméletet tükrözi, ami azonban egyáltalán nem zárja ki a felszabadulási mozgalom objektíve haladó értékelését. Mint minden antifeudális harc, ez is pozitíve értékelendő, mert a feudalizmus és a vele szorosan összeforrott klerikalizmus korhadt épületét döngette. A fejlődésnek ezen a fokán nemcsak Eger város polgárai, hanem a felvilágosodás magyar értelmisége is az uralkodó szövetségesei és a felvilágosodott abszolútizmus hívei voltak. II. József rendszere — ha nem is érintette az állam szerkezetének és a társadalom felépítésének feudális alapjait — sok olyan változást hozott, mely a polgári reformok irányába mutatott. Különösen messzehangzó kicsengése volt József egyházi politikájának, amely nem elégedett meg az egyház és állam hatalmi viszonyának rendezésével, hanem egyrészt mélyen belenyúlt az egyház belső életébe is, másrészt pedig a protestánsok számára biztosította a toleranciát [118]. A türelmi pátens kiadása után Heves és Külső-Szolnok megyében több községben imaházépítési mozgalom indult meg. Egerben pedig a görög nem egyesült lakosok léptek fel különféle sérelmekkel és rozzant állapotban levő templomjuk újból építésére, görög nyelvű kántor felfogadására, s elemi iskolájuknak görög nyelven való berendezésére kértek engedélyt a császártól [119]. II. József türelmetlenül sürgette a kancelláriát, azon keresztül a helytartótanácsot, hogy haladéktalanul készítse elő az egri elibertációt [120], Amikor pedig végleg megunta a késedelmeskedést, utasította a kancelláriát, hogy állítsa ki a privilégiumot [121], majd Almásy Pál megyefőnök útján közölte mind a püspökkel, mind pedig a várossal nagyfontosságú elhatározását, hogy Eger város „most mindjárt királyi várossá emeltessen és a város kőfalakkal környezett része a külső városokkal, vagyis a hóstyákkal egybefoglalva maradjanak és királyi felszabadítással megkegyelmeztessenek" [121]. A királyi határozat keresztülvitelére elrendelték a város és határának topográfiai felmérését, a püspöknek és a káptalannak a felszabadítás folyamán előálló jövedelmi és egyéb vagyoni veszteségének összeírását; ezek kárpótlásául a lefoglalt szerzetek birtokából egyenértékű vagyonállag kijelölését, ennek fejében a város által fizetendő cenzus kiszámítását [123]. Az előmunkálatok lebonyolítására Melczer László, Borsod megye másodalispánjának vezetésével bizottságot küldtek ki. A város főbírája, Najmajer Ignác, az 1788 augusztus 26-án összeült belső- és kistanács, s nagy számban összegyűlt nép elé terjesztette, hogy kiki szabad elhatározása szerint tehetségéhez képest valamit ajánljon fel a város felszabadítására, a megváltási összeg (reluitionalis summa) előteremtésére. A főbíró benyújtotta a maga kötelező levelét 1500 forintról, hogy másoknak jó példával járjon elől. Sokan voltak, akik követték példáját s „a város szabadulására szabad ígéretet tettek" [124]. 276