Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Csikós Andor: A vokálisok sorrendiségének helye az éneklő közösség hangnevelésében
olvasmány), másrészt a hangszínbeli kiegyenlítettség csupán egy vokálison belül valósul meg, a gyakorolt vokálisok egymáshoz viszonyítva eltérők színben és dinamikában. Az elhanyagolt a, e, ö, ü pedig fakón, üresen, esetleg kellő artikuláltság hiányával szólal meg. Dr. Sipos Jenő egyéni hangképzésre a következő sort alkalmazta: Ü I É Á A. Az, idézett énekmester nem tért ki arra, hogy a fonetikus, Bárczá-tól idézett ábránkat felhasználta-e szisztémájához, de ha visszalapozva megnézzük a közölt ábrán ezt a sorrendet, akkor fonetikai szempontból is jóval helyesebbnek ítélhetjük. Amit Dr. Sípos a szólistaképzésben követelményként az egyén elé állít, azt a kollektívával is megvalósíthatjuk. Így pl.: A hangzókat lássuk el M indítással. Elsőidőben az ajak kis nyitottsága a formálásban ne vegyen részt. Így a nyelv, a lágyszáj pad f oglalkoztatottsága, kellő fe jrezonanciával, halk éneklés mellett létrehozza a viszonylag egységes vokalizálást. Néhány héttel később a szájnyílás tágításával együtt, azzal párhuzamosan növelhető a dinamika, a szükség és az adottság szerint. Ebben a hangzórendben a „kényes" Á a „könnyű" É és az A közé kerül. Kollektív alkalmazáskor, a sor énekeltetésekor intonációs probléma jelentkezik: kívánt magasságban szólal meg az ü, az i, az é, de az á-tól kezdve süllyedő tendencia tapasztalható. Ha ezt megoldjuk, öt vokálisunk „helyére" került. A gyakorlat a következőképpen fest: A közölt három gyakorlat segít kialakítani azt a szükséges mechanizmust, melyben a csengő egységes hangszínben megvalósulhat a helyes vokalizálás, az együttes dinamikai skálája, hangterjedelme bővül. 77 Hogy megerőltető ne legyen, csupán egy bővített kvartnyi szinten alkalmazható kromatikusán fel és le, az adott szólam hangterjedelmének magasságában. Dr. Sípos Jenő egy másik gyakorlatába bekapcsol még két vokálist: Itt még kevesebb lehetősége van a szájnyílás formálóképességének túlforszirozására, az erős M-esítés dús fejrezonanciát ad. Egyébként ez is kromatikusán végzendő az előbbi magasságán belül. A még hiányzó két hangzót az e-t és az ő-t futó skálaként használja: