Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Csikós Andor: A vokálisok sorrendiségének helye az éneklő közösség hangnevelésében

Jelen tanulmány végéhez közeledve szükséges meghatározni a vokalizáció helyét, a kollektív hangképzésben. Egyesiek úgy vélik, tökéletesen elegendő egy vokálissor, mely az a sín, amire a kórus hangját rátesszük, a kórusvezetőnek csak .annyi a dolga, hogy a gyakorlatot beindítsa és leintse. Ügy gondolják egy sorrend magában is létrehozza a helyes mechanizmust, meg megold minden problémát. Bízzunk abban, hogy megszületik majd valami hasonló, de a kórus- vagy osztálymunka mindig megkívánja a zenepedagógus szakértő, irányító, ha kell beavatkozó funkcióját. A magánhangzós gyakorlatok nagymérvű hasznosságát elismerhetjük a következő területeken: 1. A szöveg érthetősége. 2. Egységes kórusszín 3. Különböző hangzók közötti színkülönbség kiküszöbölése. 4. Az együttes dinamikai és színskálájának gazdagítása. 5. A tiszta intonálás, az arra törekvő igény, éberség megalapozása. 6. Hangfejlesztés magasság és mélység irányában. Nem léphetünk fel a vokalizációs gyakorlatokkal szemben olyan igénnyel, amit képtelen szolgálni. Az előbb felsorolt hat területen sem tud teljes mértékig mindenben megfelelni, pedig a mai kórusmű-kultúra fejlettségének magasszintű követelményei más területeket is igényelnek. Ehhez bizony nem elegendő csupán a hangzók céltudatos énekelgetése, hanem más jellegű kórustechnikai gyakorlat végzése is szükséges. 78