Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Csikós Andor: A vokálisok sorrendiségének helye az éneklő közösség hangnevelésében

mulát, benne megfelelőbb sorrendet kialakítani. Csupán a jó kórusgyakorlatot kellene összeházasítani a korszerű fonetikai elmélettel. Felszabadulásunk óta hivatalos metodikai propagandánk mégis túlsókat áldoz az á-é-i-ó-u általánossá tételéért. Szinte mindent megváltó sablonná vált, üres, céltalan formális kötelességszerűséggé, amely az énekóra és a kóruspróba elején az indokolatlanság hókusz-pókuszában lebeg. Dr. Werner Alajos, kinek eme metódus térhódítását köszönhetjük, a szájnyílás csökkentő tendenciája mellett mindig utalt a lágyszájpad, a nyelvállás hangzóformáló erejére. Követői ezt a lényeges vonást teljesen figyelmen kívül hagyták, mint ahogy más egyebek is elkerülték figyelmüket. A csökkenő tendenciában Wernernek nincs igaza. Nem csökken a szájnyílás az á utáni é esetében. Bár a szájnyílás függőleges tengelye kisebbedik, a vízszintes tengely viszont legalább annyival nő. Hangképzősor kialakításához nem a legszerencsésebb kezdés a magyar á-val történő indulás. Még a képzett énekesek nagyrésze is húzódozik az á hangzótól. Húsz énekes körében végzett véleménykutatás eredménye: 13-nak az ,,u" mellett az ,,á" a legkellemetlenebb vokálisa, 5-nek mindegy és csak 2 szereti. Néhány ellenvélemény az á-val szemben a különböző hangképző iskolák ,,szaknyelvezete" szerint: — Tiszta „á" nincs, torzítani kell, különben torokra szalad vagy kiabálós . . . — Az „á" a legguturálisabb hang .. . — Az ,,á"-t váltóhang felett fedni (dämpfen) kell. . . — Az ,,á" nagyon előre esik . . . — Az „á"-ból „a" felé hajló diftongust kell csinálni, a váltóhang felett pedig ,,ó"-t kell helyette énekelni ... — Az „á" természetétől fogva hátra csúszik . .. — Aki azt állítja magáról, hogy neki könnyű CIZ j ? Cl y CIZ torkol. .. — Ha egy énekes azt mondja, hogy neki mindegy, akkor az már odáig jutott, hogy ő a világ legnagyobb énekese. Persze, csak nagyképűségben. Ha leszámítjuk a fenti idézetek tudalékossága feletti mosolyunkat, akkor is marad a tárgyilagos vizsgálódó számára annyi, amennyiből az ,,á" iránti ellenszenv feltétlenül lemérhető. Fogadjuk el, de csak elvben azt a tételt; azért kezdünk az ,,á"-val, mert az a ,,legnyíltabb" vokális, és haladunk a legzártabb „u"-ig. Ez viszont színbeli, dinamikai elfojtásra nevelhet! A külső artikuláció túlhangsúlyoz,ása, és eme öt hangzó állandó gyakorlása (a többi magyar beszédben használatos vokálisok elhanyagolása mellett!) egyrészről hangszervi megerőltetésre vezet (Musik in der Schule; 15. Jahrgang, 1964. Heft 6. Autorenkollektiv des Gesangpädagogischen Studios Greifswald: Ursachen und mangelhaften Stimmlippenverschlusses der Kinder beim Singen, 234—239. oldal ezt bizonyító, idevágó, hasznos 76