Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A munkára nevelés és összefüggései

szág helyzete parancsolóan megkívánta, hogy a tanulók rendszeresen és intenzíven segítsenek a gazdaságokban. A húszas években a „munkaelvet" a pedagógiai folyamat egyik alapvető koncentrikus elvévé tették. KRUPSZKÁJA 1923-ban elméletileg is hangsúlyozta a munka jelentőségét a szocialista kollektív ember jellemének fejlesztésében [2]. A szovjet munkára nevelés elveit a gyakorlatban, majd később elméletben is, MAKARENKO kristályosította ki. Az iskolai szellemi munkával együtt a telepesek rendszeresen végeztek fizikai munkát. Kiindulási pontja — melyet a telepen sohasem nélkülöztek — az ún. „önkiszolgálási", háztartási munka volt. Ennek jelentőségét mindig elismerte, de egészében nevelésileg fontosabbnak tartotta a hasznos termelőmunkát: „Az önkiszolgálás jellegű munka motivációs jelentéktelensége — írta — a gyermekek gyors fáradása, a munka intellektuális tartalmának vérszegénysége már a legelső hónapokban megingatta az önkiszolgálásba vetett hitünket. Szegénysége miatt ugyan sokáig gyakorolta telepünk ezt a munkaformát, de pedagógiai pillantásaink már nem fordulták feléje semmiféle reménnyel. Megállapítottuk, hogy az egyszerű munkára irányuló ösztönzések komplexumának szegényes volta elsősorban a munka erkölcsi semlegességét vonja maga után . . . Tartalmasabb ösztönzéseket kerestünk tehát és a műhelyekkel próbálkoztunk ... A műhelyekben folyó munka hatékonyabbnak mutatkozott az új magatartási motivációk kialakításában" [3]. A közösségi termelőmunka végzése vetette fel Makarenko telepén a munkabér, a zsebpénz kérdését. Makarenko híve volt annak, hogy a telepesek — termelőmunkájuk és közösségi magatartásuk arányában — zsebpénzt kapjanak. A munka, a teljesítmény elismerésének ezt a formáját, minden ellenvetés, támadás ellenére, Makarenko rendszeresen alkalmazta — ugyanakkor viszont kifejlesztette a közösségi elismerésre, az erkölcsi elismerésre való fokozott érzékenységet is — a fejlettség magas fokán [4], Makarenko munkára nevelésében talán egyik legkiemelkedőbb vonásként azt ragadhatjuk meg, hogy a fizikai munkát nem tekintette valamiféle „pedagógiai varázs-szer"-nek, határozottan vallotta, hogy a munkafolyamat önmagában még nem nevel, hanem csupán mint egy meghatározott, szocialista kollektív nevelési rendszer tényezője fejthet ki értékes jellemnevelő hatást: „Meg kell vallanom, hogy a munka önmagában véve, megfelelő feszültség, társadalmi, kollektív gondok nélkül nem bizonyult különösebben hatékony tényezőnek az új magatartási motivációk nevelésében. Csak annyiban értünk el haladást, hogy amennyiben a munka időt vett el a gyermekektől és bizonyos hasznos fáradságot váltott ki belőlük. Viszont mindig, szabályszerűen azt tapasztaltuk, hogy a leginkább munkaképes növendékeink egyúttal erősen ellenállnak az erkölcsi behatásoknak. A jó munka lépten-nyomon durvasággal, az idegen holmi és a másik ember iránti teljes tiszteletlenséggel és azzal a mélységes meggyőződéssel párosult, hogy a jól végzett munka felment mindenféle erkölcsi kötelezettség alól. Az effajta munkaszeretet rendszerint csekély 3* 35