Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A munkára nevelés és összefüggései

fogjuk korlátozni — nem tagadva persze a munkára nevelés politechnikai és szakdidaktikai összefüggéseit. Az említett elméleti, elvi kiindulás felől mutatkozó nehézségekhez társul azután a munkára nevelés gyakorlati oldaláról felvetődő számos probléma. A munkára nevelés az általánosan művelő iskolák tevékenységében hazánkban csupán néhány éve kapott tantervi kereteket is, — tehát viszonylag nehéz akár a pozitív, akár a negatív tapasztalatokat is kiemelni, elemezni, feltárni. Sok eszközi, szervezési fogyatékosság hat fékezőleg a munkára nevelésre akár az általános-, akár a középiskolákban. A nevelők és a családok tudatában, gyakorlati magatartásában is számos felszínesség és hiba tapasztalható, melyeknek objektív és kellően megalapozott feltárása nem kis nehézséget okoz. Az elmondottakra, de jelen írás szűk terjedelmére tekintettel sem tekintjük feladatunknak a munkára nevelés elvi és gyakorlati kérdéseinek teljes, sokágú, mindenre kiterjedő feldolgozását. Ehelyett inkább néhány időszerű, elvileg és gyakorlatilag lényegesnek látszó problémát vetünk fel és igyekszünk viszonylag elhanyagoltabb kérdésfeltevésekre, összefüggésekre is rámutatni. Fejtegetéseink további gondolatmenete a következőképpen tagolódik: I. A munkára nevelés „hagyományos" problémái a szocialista pedagógiában. II. Az újabb, elvi és gyakorlati kérdések 1958., a szocialista reformmunkálatok óta. III. A munkára nevelés néhány összefüggése. I. A munkára nevelés, mint program, jelszó és megvalósítandó követelmény a modern polgári pedagógiában sem ismeretlen. A szellemi és fizikai munka harmonikus fejlesztését a haladó polgári, utópista gondolkodók vetették fel (pl. Morus, Campanella stb.) és a későbbi „klaszszikus polgári pedagógia" (pl. Comenius, Locke, Rousseau, Pestalozzi stb.) képviselői is fontos helyet biztosítottak a fizikai munkának nevelési elképzeléseikben. Mindez határozott kapcsolatban volt a termelőerők fejlődésével, a haladó polgárság gyakorlatias nevelési eszményével, sokoldalúságra törekvésével. E fejlődési vonal — különféle pragmatista, pozitivista és egyéb filozófiai jelszavak hatására is — folytatódott a XX. század reformpedagógiai törekvéseiben. Ezekben — a különféle „munkaiskolái", aktív iskolai, új iskolai stb. elnevezések mellett — a gyakorlati cselekvés előtérbe kerülése egyúttal a fizikai munka, a termelőmunka nevelő célzatú szerepeltetésével is gyakran együtt járt. A szovjet pedagógiában — Marx tanításainak is hatásaképpen — kezdettől fogva nagy szerepet szántak a tanulóifjúság fizikai munkájának, a hasznos termelőmunkának [1]. A polgárháború éveiben az or34