Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

sok új elemet találhatunk az utópisztikus nevelés szempontjából. (Főleg a 6. fejezetben.) A jövő „harmonikusan stabilizált" társadalmában a házaspároknak vizsgafélét, kell majd letenniök gyermekük születése előtt — a gyermek-egészségügy, gondozás, nevelés köréből. A nevelés — más utópikus elképzelésekhez hasonlóan — korán kezdődik. Kétnemű csoportokat alkotnak, a csoportokban különböző vérmérsékletűek vannak képviselve. Nem az olvasás-írás tanulásával kezdik, hanem előbb a játékkal ismerik meg a világot. Már a 4—5 évesekbe tervszerűen beleoltják a türelmesség, az emberi szolidaritás elveit. Nemsokkal a születés után a gyermekeket sajátos oltással látják el. Ez az ún. „betrizálás". Lényege: az oltás védettséget nyújt a különböző agresszív ösztönök ellen, szelíddé, türelmessé változtatja a felnövekvők jellemét. — A jövő államában a régi történelmet, háborúkat stb. mélyen lebecsülték. Sőt, még az asztronautikát sem művelik intenzíven, mert a Föld lakói nem tettek meg mindent önmagukért, a jólét, a kultúra emeléséért. Nevelési szempontból érdekes végül az ún. „hipnagóg" nevelés eszméje: a gyermeknek erkölcsi intelmeket, szabályokat suttognák alvás köz-ben: türelemre, stabilitásra törekvésre stb. intik. Nem nehéz észrevenni, mennyire közeláll ez Huxley „hypnopaediá"-jához. A regény Lem pályafutásában több szempontból is új — természetesen hosszasabb elemzést is érdemlő — mozzanatot tartalmaz, sőt bizonyos értelemben fordulatot is jelent előző műveihez képest. A szerző elfordul a kozmikus témáktól. Elképzelése több ponton érintkezik Huxley utópisztikus elképzeléseivel. Optimizmusa is megfogyatkozik, a jövő nemzedéket sok tekintetben — testileg is, szellemileg is — gyengének, elpuhultnak mutatja be. ** Vessünk végül egy pillantást a hazai talajon keletkezett utópikus regényekre, ezeknek pedagógiai vonásaira. A felszabadulás előtt csak elvétve találkozhatunk utópikus regényekkel Magyarországon. Az egyik legérdekesebb, legértékesebb polgári utópiában, KARINTHY „Capilláriá"-jában erősen érezhető Wells hatása. A sajátos magyar viszonyok — az országok elmaradott agrár jellege, az uralkodó kultúrpolitika konzervatívizmusa, a technikai és egyúttal szépirodalmi érdeklődésű közönség szük köre és nem utolsó sorban a külföldi utópikus regények lefordítása, „import"-ja — nem kedvezett e műfaj hazai felvirágzásának. A fordulat éve után a szektás, dogmatikus, merev kultúrpolitika nem kedvezett az utópikus regényeknek, elképzeléseknek. Ha némelykor az írók merészebb fantasztikus ötletből indulnak is ki — mint pl. FAZEKAS György „Csodálatos utazás"-ában (Ifjúsági kiadó, Bp. 1954.) — a cselekmény további folyásában nem merészen előre, hanem a „biztonságosabb" múltba tereli vissza olvasóit a szerző. Az említett mű különben a sikerült, ötletes, eléggé izgalmas ifjúsági könyvek közé tartozik (a hős visiszaálmodja magát az 1930-as évek Budapestjére, mint 27