Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Dr. Tóth Imre: Nagy orosz nyelvészek. I. A. Baudouin de Courtenay, a modern nyelvtudomány úttörője

napig megőrzi jelentőségét a szláv nyelvtudomány számára és a további tipológiai osztályozásoknál feltétlenül figyelembe kell venni [28]. 3.6. A rezjani szlovén dialektusok tanulmányozása révén jutott Baudouin de Courtenay arra a megállapításra, hogy a nyelvek keveredésének a nyelvtörténet szempontjából rendkívül fontossága van. A hagyományos XIX. századi nyelvtudomány, az újgrammatikus iskola is az alapnyelvből kiszakadó dialektus új nyelvvé való fejlődósét az alapvető szerkezet megszakítatlan és meg nem bolygatott folytatásának tekintette. Ez ellen a merev szemléletmód ellen lépett fel a kazányi iskola megalapítója, amikor azt hangsúlyozta, hogy a nyelvek keveredésének a nyelvi rendszerek kialakulásában több figyelmet kell szentelni. A nyelvek keveredése feltételezésével a nyelvtörténet több talányosnak tűnő folyamatát lehet megvilágítani, mint A. Schleicher nemzetségfája, vagy J. Schmiedt hullámelmélete segítségével (Problemy jazykovogo rodstva) [29], A nyelvek összehasonlító tanulmányozásában, a nyelvek osztályozásánál a nyelvkeveredésre az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni. Ismeretes, hogy a nyelvkeveredés fontosságát rendkívül fontosnak tartotta az újgrammatikus tanítások ellen fellépő H. Schuchardt is, aki hasonló szavakkal érvel a nyelvkeveredés fontosságának figyelembevétele mellett: „Azok között a problémák között, amelyekkel manapság a nyelvtudomány foglalkozik, nincs bizonyára egy olyan fontos sem, mint a nyelvkeveredés problémája" [30]. A nyelvkeveredés fontosságának hangsúlyozásával H. Schuchardthoz hasonlóan I. A. Baudouin de Courtenay is szembekerült az újgrammatikus tanításokkal. 3.7. Ob otnosenii russkogo pis'ma k russkomu jazyku c. művében a kazányi iskola megalapítója az írásrendszerek megalkotásával foglalkozó tudomány elméleti alapjait vetette meg, amelynek különösen nagy szerepe van akkor, amikor írásbeliséget nélkülöző népek számára kell gazdaságos, a fonéma rendszerhez szorosan alkalmazkodó ábécét alkotni. Baudouin de Courtenay a fonémák és az optikai megjelenítésükre szolgáló grafémák — mint jelölő és jelölt — közötti viszony kifejezésére nem elégedett meg az egyszerű leírással, hanem matematikai pontosságú modellekben ábrázolta az orosz írásrendszer sajátságait. 4.1. Áttekintve I. A. Baudouin de Courtenay munkásságát, már eddig is lehetetlen volt észre nem vennünk azt, hogy bizonyos vonatkozásaiban nézetei hol F. de Saussure, hol H. Schuchardt megállapításaival párhuzamosak. Mindkét nyelvész munkássága az újgrammatikus tanítások elleni reakciónak tekinthető. Ilyen párhuzamok szükségessé teszik azt. hogy röviden felvessük Baudouin de Courtenay elméleti megállapításainak az újgrammatikus tanokhoz való viszonya kérdését. Az újgrammatikus alapokból kiinduló tudós ugyanis idők múltán több kérdésben szembehelyezkedett az újgrammatikusokkal. L. V. Söerba [31] a következőkben látja a különbséget az újgrammatikusok és Baudouin de Courtenay között: a statikus nyelvszemlélet, a leíró nyelvtan rendkívüli fontosságának hangsúlyozásában, az alapnyelvi rekonstrukcióhoz való több, mint szkeptikus viszonyban, a mes178