Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Dr. Tóth Imre: Nagy orosz nyelvészek. I. A. Baudouin de Courtenay, a modern nyelvtudomány úttörője

3.1. Konkrét nyelvi anyag tanulmányozása révén jutott el Baudouin de Courtenay néhány olyan felfedezéshez, amely általános nyelvészeti jelentőségű. Közülük az egyik legfontosabb a funkcionális terheltségről, ill. pszichikai hangsúlyról szóló tanítás, amely egyik legtöbbet hangoztatott, de elég részletesen sehol ki nem fejtett megállapítása. Az alább ismertetett folyamatra műveiben több műszót is találunk: hol pszichikai hangsúlynak, hol morfológizációnak, funkcionális fontosságnak nevezi. A jelenség első kifejtésével Lingvisticeskije zametki i aforizmy [20] című művében találkozunk, amelyben tanítványának, a kazányi iskola egyik kitűnő képviselőjének. V. A. Bogorodickij-nek néhány művét bírálja. Bogorodickij szerint a szóvégi teljesképzésű magánhangzók eltűnésének bizonyos sorrendjére utal az, hogy zártabb magánhangzók hamarabb elvesztek, mint a nyíltabbak. Baudouin de Courtenay szerint itt nem tiszta hangtani jelenséggel van dolgunk. Hangtanilag nehezen magyarázható az, hogy az imperativus ós infinitivus -i suffixuma redukálódott, de az -i-tövű főnevek sing. dativusában ugyanazon fonetikai körülmény mellett az -i végződés megmarad. Itt a szóvégi magánhangzók elvesztésének általános tendenciája mellett az -i elvesztése azért vált lehetővé, mert az infinitivus formája az -i képző nélkül is eléggé határozottá vált a i mássalhangzó lágysága révén. Ha a mássalhangzó lágysága jelöli az infinitivus funkcióját, akkor felesleges ennek a funkciónak még egy jelölése, ezért a morfológiai szerepét elvesztő -i elvész a kiejtésből. Az tövű főnevek bizonyos, eseteiben az -i viszont azért maradt meg, mert az esetformát nem a lágy mássalhangzó, hanem az -i végződés határozza meg. Ilyen módon az -i megmaradása azoknak a morfológiai és szemasziológiai .asszociációknak tulajdonítható, amelyek e forma ejtésekor a beszélők tudatában megjelennek. A „pszichikai hangsúly" megléte teszi az adott formát fonációs megjelenési formáiban tartóssá. Ha nem járul a fonémához ilyen morfológiai és szemasziológiai asszociáció, a fonéma kifejező ereje csökken és a funkcionális fakultativ

itás közbeeső foka után elvész. A morfologizáció és szemantizáció az a pszichiko-szociális tényező, amely a nyelvi rendszer elemeit összetartja. A morfológiai terheltség az, amely a morfémák tartósságát biztosítja. I. Baudouin de Courtenay-nek a pszichikai hangsúlyról szóló tanítása sok hangtani tendencia meg nem valósulásának okára mutat rá, és a nyelvi jelenségek magyarázatát valószínűbbé teszi. 3.2. Az orosz nyelv lágy ós kemény mássalhangzói fonológiai értékének meghatározásakor jött rá Baudouin de Courtenay a nyelvi jelek közötti ellentét fontosságának jelentőségére. Szerinte az orosz nyelvi gondolkodásban két ellentét — a kemény és lágy mássalhangzók, a hangsúlyos és hangsúlytalan magánhangzók oppozíciója — nyer morfológiai funkciót. Itt megint egy olyan pontot találunk munkásságában, amely bizonyos fokig érintkezik F. de Saussure nézeteivel. Azonban a különbség is nyilvánvaló; Baudouin de Courtenay a nyelvi elemek közötti ellentétet nem abszolutizálta, nem tette nyelvelmélete köz175