Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Dr. Tóth Imre: Nagy orosz nyelvészek. I. A. Baudouin de Courtenay, a modern nyelvtudomány úttörője

ponti kérdésévé, mint Saussure, aki szerint a „nyelvben nincs más, csak különbség" [21]. Az ellentét Baudouin de Courtenay szerint állandó szerepet kap és a fejlődés hordozójává válhat. ,,A nyelv esetében olyan ellentétek és különbségek szerinti állandóan megújuló csoportosulást állapíthatunk meg, amelyek egyidőre domináló helyzetet kapnak a nyelvi gondolkodásban." (O svjazi foneticeskich predstavlenij) [22]. Később a nyelvtörténet során új ellentétek, oppozíciók keletkeznek. Az oppozíciók felváltása új oppozíciókkal a nyelvtörténeti folyamatok hajtóereje. Amint az idézet mutatja, az oppozícióknak fontos szerepet tulajdonított a kazányi iskola megalapítója. Hogy nem abszolutizálta az ellentéteket — mint F. de Saussure tette — talán azzal magyarázható, hogy mint újgrammatikus indítású kutató a hasonlóságnak, az asszociációnak is jelentős szerepet tulajdonított a nyelvtörténeti folyamatok kiváltásában. 3.3. A lengyel nyelv történetének tanulmányozása során jutott el a zéró morféma szerepének felismeréséhez, amelynek fontos helyet tulajdonított a nyelvi gondolkodásban is. ,,A nyelvi gondolkodás nullája test nélküli lélekre emlékeztet. A más, világosan kifejezett kiejtésihallási alkotó elemből álló, más morfémákkal összevetett null-morfémának is jellemzője lehet a morfologizáció és szemassziologizáció." (Kolicestvennosf v jazykovom myslenii) [23]. A nyelvtörténeti folyamatok további konkrét elemzése során arra a megállapítására jutott, hogy „Növekszik azoknak a null-morfémáknak a száma, amelyek különféle morfológiai és szemantikai képzetekkel társulnak" (Ocerk istorii polskogo jazyka) [24], 3.4. Az ólengyel nyelv törvényszerűségeinek vizsgálata vezette rá a fiatal tudóst a mennyiség törvényszerűségének felismerésére a morfológiában. O drevneporskom jazyke do XIV. stoletija c. magiszteri disszertációjában a lengyel alaktannak azt a törvényszerűségét vizsgálta^ amely a vóz-vozu, ród-rodu, illetve a nos-nosa, pot-potu típusú főnevek között található. A jelenség magyarázata Baudouin de Courtenay szerint a következő: A szóvégi redukált hangok kiveszése után a vozb> voz, nos

rL> nos típusú főneveknél a magánhangzó megnyúlt és ennek következtében, minden típusban o > u hangfejlődési tendencia történt. Ez vuz, nus formát hozott létre. Később azoknak az eseteknek kiegyenlítő hatására, amelyekben nem volt alap az o > u hangfejlődési tendenciára (pl. voza) kiegyenlítődés történt: azaz a nus típusú formákat felváltotta az analógiás nos forma. Az analógia nehezebben valósult meg ott, ahol szó végén a zöngés mássalhangzó elzöngétlenedik, de a függő esetekben ez a zöngétlenedés a magánhangzós végződés előtt nem történik meg. Ez a jelenség aztán olyan irányba hatott, amely az o" > u hangfejlődési tendenciát csak zöngés mássalhangzó előtt tette lehetővé [25], A jelenséget I. Rozwadowski írta le részletesebben és ő nevezte el rnenynyiségi törvénynek [26]. A jelenség pontosabb definíciója is az ő nevéhez fűződik. 3.5. Rendkívül jelentős a szlavisztika és indoeurópai nyelvtudo176